7. Fejezet: Megfigyelés és kémkedés.

Mindannyian a vonaton voltunk és a jel irányába haladtunk. Tényleg szépen fogta a nyomkövető jeleit. Senki nem szólalt meg. Még Ochako sem, pedig sejtettem, hogy neki is van terve. Csak hozzám bújt és nézett ki a fejéből. Biztos voltam benne, hogy ő is fél. Nem tagadom, hogy bennem is volt bőven aggódás a tervvel kapcsolatban. Urahara is velünk tartott, nehogy eltérjünk az eredeti küldetéstől.
- Mester, lehetne egy kérdésem? – súgtam halkan, ám mindenki hallotta.
- Persze.
- Hogy sikerült megtudnia, hogy hol van az edzőtábor? Még magának se mondtuk el.
- Ez egyszerű. Kenshiro megadta a koordinátákat és az első naptól kezdve figyeltelek benneteket a biztonság kedvéért. Álmomban nem hittem volna, hogy ennyire el fognak fajulni a dolgok. – vallotta be mesterem. Mindenki figyelte a beszélgetésünket, de senki nem szólalt meg. Mikor a végállomáshoz értünk, ami az egyik külvárosi részben állt meg, leszálltunk.

Eközben a gonoszok búvóhelyén.
Az egyik gonosztevő beszerzett minden alapanyagot. A térkapus fazon még egy tűzhelyet is hozott. Bakugo időközben újabb időhúzást eszelt ki. Megtanítja őket főzni. Noha csak magára szokott főzni, másra nem. (Meg néha a szüleire, ahogyan a kérdezz-felelekben elmondta. – R.)
- Srácok és Himiko! Megtanítalak titeket, hogyan kell Wellington bélszínt csinálni.
Direkt olyan ételt választott, ami ennyire hosszan készül el. Lassan, lépésről lépésre mutatta meg az étel elkészültét. Magában hálát ad az égnek, hogy elég sok Gordon Ramsay főzőműsort nézett meg, így minden lépését tudta. Mindenki csodálkozva nézett. Himiko még gyermekiesen meg is tapsolta a látványosabb mutatványokért.
- Betesszük a sütőbe és 180 fokon sütjük körülbelül harminc percig. Addig, megfőzzük a krumplipürét.
Magában remélte, hogy ennyi idő elég lesz a srácoknak ahhoz, hogy ideérjenek.

A jelet követtük egy darabig. Ám, volt egy kis gond. Túlságosan felismertek a hírek miatt. Ideje volt álruhát ölteni egy eldugott sikátorban.. Mindannyian bő gatyába öltöztünk és én még egy szakállat is felvettem hozzá. Mire végeztünk, komplett popzenekarnak néztünk ki. Ennél tökéletesebb álca nem is nagyon kell. Folytattuk a jel követését. Közben hallottam néhány ember beszélgetését, hogy egy furcsa kinézetű alak vásárolt a közeli Tescoba és egy elhagyatott hely felé vette az irányt. Egy félreeső helyen gyors kupaktanácsot tartottunk. Megállapodtunk abban, hogy kétfele szakad a csoport, és amelyik elsőként találja meg Bakugot, jelez a többieknek. Ehhez Momo még fülbe rakható kommunikátorokat is alkotott Quirkje segítségével. Urahara meghagyta, hogyha nincs ott Bakugo vagy harc lehetősége áll fent, húzzuk fel a nyúlcipőt.

Bakugo kivette a három kész Wellington bélszínt és felszeletelte. Már a sütés során olyan illatok keletkeztek, ami a társaságot megbódította. Egyenlő szeletekre szelte és tányérokra rakta. Aztán szedett hozzá krumplipürét és mindenkinek adott belőle egy tányérral. Végül, magának is szedett.
- És most láttátok, hogyan kell Wellington bélszínt csinálni. Jó étvágyat mindenkinek.
Azok viszonozták és elkezdtek enni. Követte a példájukat és mosollyal hallgatta az elégedettség minden formáját. Himiko egyszerűen imádta az ételt és immáron csábós pillantásokat engedett meg Bakugo felé evés közben. 20 perc után mindenki befejezte az étkezést és már egy üveg bort bontottak.
- Te nem vagy még kiskorú? – kérdezte a sebhelyekkel átszabdalt tag, mikor látta, hogy Bakugo elfogadja a pohár vörösbort.
- És ezt egy S osztályú bűnöző vágja a fejemhez. Mik vannak? – adta meg a frappáns választ Bakugo, majd beleivott a borba. Himiko úgy dörgölőzött a szakács fejéhez, mint egy simogatást kérő kiscica. Nem volt ehhez kedve, de együtt kellet ezekkel a gengszterekkel játszania.
- Egy valamit nem értek. Ennyire kitűnően főzöl, akkor miért akarsz hős lenni ebben az ostoba és céltalan társadalomban?
- Ez egyszerű. Unalmas és lapos lenne az egész életem, ha folyton a tűzhely felett görnyednék. Én igazi akcióra vágyom. – mondta és megsimogatta Himiko fejét, csak azért, hogy lenyugodjon.
- Pedig neked igazán jó helyed lenne a szövetségemben. Igazán kemény gonoszt faragunk belőled. Jól gondold át. Kávéval várunk. – mondta Tomura és nyújtotta a kezét.

Néhány embert megkérdezve egy lepusztult helyiség fele vezetett utunk. Óvatosan haladva megtaláltam a keresett helyet. Ugyanis, a legtöbb szomszédos épülettel ellentétben, itt őrök is voltak, akik nagyban zabáltak. Jeleztem Ochakonak, hogy üssünk rajtuk, mikor ő egy dobozba bújt, amit a közeli szemetesből csencselt el.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem tőle halkan, miközben ránéztem.
- Álcázom magam. Ez a doboz kitűnő erre a célra. Hiszen Hideo Kojima és Solid Snake is ezt ajánlja, ha lopakodnod kell.
Kételkedtem az ötlet nagyszerűségében, de bólintottam. Odalopakodott a két őr háta mögé, míg barátnőm elölről közelítette meg őket. Mikor valamelyikük odanézett, akkor megállt.
- Figyelj! Ez a doboz nem volt itt előzőleg. – jelentette ki az egyik.
- Nem azért fizetnek minket, hogy holmi dobozokkal foglalkozzunk.
- Nem is fizetnek minket. Ingyen gürizünk. Azt még megeszed?
A két balfácán elkezdett civakodni, mikor Ochako rajtuk ütött. A dobozból kivágódva mindkét tag halántékát telibe találta a hüvelykujjaival. Azok a találat után némán, bamba pofával néztek előre.
- Kyomu Shidan, vagyis az Üresség Támadása. Ettől most kicsit kikapcsoltak egy ideig. – mondta vigyorogva, majd az ajtóhoz ment hallgatózni. Én is így tettem. Hallottam Tomura mondatát, hogy felajánlja a gonosz oldalt. Ez tényleg ennyire ostoba? (Szerintem túl sok Narutot olvasott vagy nézett. Azt hitte, hogy ami ott működik, itt is működni fog. – R) Akkor megfogadta a tanácsomat, de nem szó szerint értettem. Egyetlen vitális tényen bukik meg az ostoba teóriája. Mégpedig, hogy Sasukének volt oka elmenni Konohából és Orcsimarcsihoz csatlakoznia. De mi oka lett volna riválisomnak elfordulnia a hős léttől?
- Szarba nem csapok, pofátlan féreg! Ha ez lett volna a nagy terved, te tényleg zéró aggyal születtél! Méghogy én olyan legyek, mint az elődöm?! Én mindig is All Mightra nézek fel! És szentül megesküdtem, hogy riválisomat, Midoriya Izukut egymagam fogom legyőzni! Viszont, arra vetemedni, hogy ehhez a töketlen, rézfaszú, ostoba bagázshoz csatlakozzak, akik egy ilyen agyhalott vezetőt követnek?! Akkor inkább a tűzhely felett görnyedés!
Le a kalappal előtte. Ezt hívom én evidens jellemfejlődésnek. (Vagy inkább teljesen nyilvánvalónak. – R.) Lényegtelen. Ránéztem társamra, aki bólintott, hogy kész a behatolásra. Ám ekkor kopogás hallatszott.
- Meghoztam a pizzát! – kiáltotta egy ismerős hang és ajtócsapódás követte a hangját. Mi is betörtünk.

Ekkor találtuk szembe magunkat mind az 5 gonosszal, Tomurával és Bakugoval. Kiderült a másik behatoló kiléte is. Urahara volt az. Mindenki egymást nézte és várta, hogy ki fog először lépést tenni.

8. Fejezet: Az igazi gonosz a szövetség élén!

Az egyik gonosztevő, aki Deadpoolként akarta kiadnia magát a földön feküdt.
- Hol van a pizzám? Várjunk csak! Te a Zöld Naruto vagy!
- Öreganyád térde kalácsa, az! – vágtam vissza. – Nos, a lényegre térek: Elvittétek Bakugot és szeretnénk, ha visszaadnátok.
- Nem vagyok értéktárgy, Deku! – csattant fel Bakugo. – Különben is, jó, hogy jöttetek, már azt hittem, itt esz meg az unalom!

Tomura váltva nézett rám és Uraharara, aki felemelt kézzel mutatta, hogy támadhatnak.
- Nem igaz, hogy itt hagysz. – mondta nyüszítve Himiko. – Pedig azt hittem, szeretsz.
- Basszon meg az egyenáram! Belőlem nem fogsz kapni! – kiáltotta Bakugo és robbantásával telibe találta a pszihopata lányt. Az néhány métert hátra repült. Ekkor kezdődött az, amit úgy hívok, hogy kocsmabunyó Quirkek támogatásával. Ebben az eszeveszett kaotikában sikerült kifognom Tomurát ellenfélnek.
- Mutasd, mit tudsz, kispajtás! – uszító hangnemben mondtam és a földre köptem. Ellenfelem nem is habozott és meg akarta a karomat markolni. Ám egyetlen rúgással elhárítottam a kezét és állon vágtam teli erőből. Az pörögve átrepült a pulton keresztül és a poharakat és piákat leverve padlóra került. Ochako a nem éppen jó kedvű Himikoval és a Deadpool wannabe gyökérrel harcolt. Segítettem egyenlíteni a számlát és elkaptam a csóka kezét és hátra húztam, majd egyetlen halántékára mért ütéssel lényegében lebénítottam. Ochako addig elrendezte Harley Quin huszadrangú utánzatát egy kis zéró-gravitációs emeléssel. Urahara és Kacchan is megvolt a többiek lerendezésével. Nem akartuk őket megölni, csak lebénítani, hogy a rendőrség elvigye őket a dutyiba.
- Szép munka volt mindenkitől. – mondta Urahara, aztán ráült az egyik földön fekvő gonoszra. – Büszke vagyok rátok.
- Köszönjük! – kiáltottuk mindketten meghajlással. Ochako és én megcsókoltuk egymást. Bakugo csak ronda szemekkel, de mosollyal az arcán nézett ránk. Hát, igen. Hiába nyertünk, a dolgok nem fognak változni. Végre fellélegezhettünk…

Kurvára nem! Amint All Mighték megérkeztek, valami feketeség elnyelt minket. Mi a fene? Egy lepusztult gyárépület maradványain landoltunk. Rá is jöttünk, hogy ki csinálta ezt a teleportálást. Egy öltönyben feszítő férfi, akinek maszk volt a fején.
- Szóval, te vagy a főboss. – mondtam, miközben harci állásba vágtuk magunkat.
- Boss? Mondhatni. Én vagyok All for One. A Gonoszok szövetségének vezetője! – mondta a tag teljes büszkeséggel a hangjában, mintha elért volna valamit jelen pillanatban.
- Értem. Ezeket a töketleneket alkalmazod? A gonosz lét ennyire nem jövedelmez? – vontam fel a szemöldököm. Persze, szemtelen vagyok, de legbelül féltem. Éreztem az erejét. Nem is tettem egy lépést se felé. Tomura felkelt a földről.
- Mester. – mondta Tomura és meghajolt.
- Kudarcot vallottál. Sebaj, ebből is kihoztad a lehető legtöbbet. Tűnjetek el. Ezt lerendezem.
- De mester!
- Ne feleselj! Azonnal menjetek el a legközelebbi búvóhelyre!
All for One bal kezéből furcsa inda szerűségek jelentek és a térkapus csávóba vágta. Ekkor nyílt meg egy kapu és belökte az egész bagázst a fenébe. Immár egyedül volt négyünk ellen.
- Miért raboltátok el Bakugot? – tettem fel a kérdést.
- Ahogy mondtad, kellenek az emberek. És Bakugo Katsuki igazán erős. Adhatok neki plusz erőt, de ezért cserébe örökké engem fog szolgálni. És ti nektek is szabad a lehetőség. Viszont szólok: Ha ellenálltok, akkor ez lesz a végeredménye. – mondta torz hangon és rámutatott egy halott hősre. Blue Jeanist az. Hasfala fel volt vágva és a belei is kilógtak. Ez eddig a legkeményebb ellenfelünk előre láthatólag.
- Nyald ki a seggem! Soha nem fogom meggondolni magam! Erős leszek, de nem általad! – kiáltotta Bakugo és harcra készen állva.
- Ha azt hiszed, hogy engem olyan könnyen átcsábíthatsz, akkor rábasztál, fiacskám! – mondta Urahara és a középső ujját mutatta All for One felé.
- Nekem már mindenem megvan a jó oldalon. És ha azt hiszed, hogy eldobok mindent egy olyan emberért, aki csak pusztulást hozott az életbe, akkor tévedsz! – mondta Ochako és szintúgy felvette a harci pozíciót.
- Amíg a riválisom, a mesterem és a barátnőm a hősök oldalát válassza, addig én sem teszek másként! – kiáltottam és rámutattam ellenfelemre.
- Legyen, ahogy akarjátok! Ez a hely lesz a sírotok! – mondta All for One és felemelte kezeit. Azok látványosan gyorsan megizmosodtak.

Ki kellet eszelni ellene valami stratégiát.
- Mester. Valami ötlet? – kérdeztem tőle.
- Semmi. Ebből a tagból csak úgy árad a negatív energia és nem érzékelek gyenge pontokat sem. – mondta Urahara. Láttam rajta, hogy retteg. Ennyire erős lehet?
- Nekem viszont van egy. – mondta Ochako és ránk nézet. – Mi lefoglaljuk a kezeit. Bakugo, te mérj az arcára akkora robbanást, amekkora a csövön kifér!
- És mégis honnan jött ez a remek ötlet?! – kérdezte Kacchan idegeskedve.
- Onnan. – mondtam és rámutattam All for One arcára. – Lefogadom, hogy nem ok nélkül takarja el az el. Biztos az a gyenge pont.
Ez az egy ötletünk volt. Urahara csak bólintott és megrohamozta ellenfelét. Mi is így tettünk és minden irányból soroztuk. All for One lazán tudta mindegyik támadást hárítani és azonnal visszatámadni. Támadásait, noha kikerültük, a hulláma félrelökött minket. Ez ment óráknak tűnő percekig. Végül sikerült egy lehetőséget kicsikarni. Egyetlen jól irányzott csapás a karjaira külön-külön és Bakugo használta a Howlitzer Impactet, ami irtó nagyot szólt. Mindannyian félreugrottunk. A porrá robbantott törmelék füstje még mindig kavargott. Magamban reménykedtem, hogy sikerült megsebeznünk. Az igazi sokk akkor jött, amikor a törmelék leült. All for One meg se rezdült. Noha a maszkot sikerült elpusztítanunk, így láthattuk az arcát, ami…NEM VOLT! Szó szerint nem volt se szeme, se szája semmije. Mi a fasz?! Teljesen leblokkoltunk a félelemtől. Az se segített, hogy Urahara láthatólag teljesen kimerült. Teljesen tanácstalanok voltunk. Riválisomnak már csak egy ötlete maradt.
- Deku, Ochako! Vigyétek innét az öreget! Én feltartóztatom! – kiáltotta Kacchan és az öreg elé állt. – Miattam kerültetek ekkora bajba! Ha meghalok és ti megmenekültök, akkor az áldozatom nem lesz hiábavaló!
- Ne tedd! Nem érünk ennyit! – kiáltottuk közösen Ochakoval és próbáltuk megragadni és magunkkal ráncigálni. Ő ellökte a kezünet.
- Nem érdekel! Tűnjetek el! Csak egy mondatot mondok nektek: Éljetek sokáig és boldogságban. – mondta mosolyogva, majd elénk robbantott a földre célozva egy gyengét, hogy a törmelék fedezze a menekülésünket. Nem volt mit tenni, felkaroltuk elgyengült mesterünket és elkezdtünk menekülni. Félúton megfordultam. All for One addigra már Bakugo fejét szorongatta. Esélye se volt.
- Kérlek, ne menj vissza. – mondta Ochako és megfogta a karomat. Ránéztem az arcára: Szeméből folytak a könnyek, ahogy nekem is. – Bakugo nem ok nélkül áldozza fel az életét!

All for One szorongatta Bakugot, majd a földhöz vágta.
- Milyen nemes és hősies gesztus. Sajnálattal közlöm, hogy felesleges. Most azonnal a szolgámmá teszlek, és te magad fogod őket lapátra tenni. – mondta nevetve és a kába ellenfelére rá akarta tekerni azokat az indákat. Látszólag neki befellegzett, amikor… Egy izmos bal kéz jól arcon vágta All for Onet. Kicsit hátrább repült.
- Elpuhultál, All Might!
Valóban, All Might megérkezett.
- Itt a vége, mocsok! Ma megteszem azt, amit 6 évvel ezelőtt kellet volna, hogy megtegyek!