Sok ember azt hiszi, hogy az idő, olyan, mint, egy folyó, ami gyorsan, és biztosan folyik 
előre, egy irányban… De én láttam az idő igazi arcát! Én elmondhatom: Rosszul hiszik! Az idő olyan, mint egy óceán, egy viharban. Lehet, hogy csodálkozol, hogy ki vagyok, és miért mondom ezt; ülj le, és elmondok egy történetet, amit soha senki nem hallott!

- Aztarohadt! Mennyire nosztalgikus.
Ez a mondat Ochako száját hagyta el, mikor elindította a Prince of Persia: The Sands of Timeot. Előkotortam a Lejátszás Udvar 2-met és még tegnap este áthívtam Ochakot retrozni. Mosolyogtam rá, de legbelül még mindig rágott a bűntudat. Egy nap sem telt el, hogy kicsesztem azzal, akinek segíteni akartam. Biztos voltam benne, hogy Todoroki nem haragszik rám, de ezt magamnak nem tudom megbocsájtani. Miért nem Bakugoval szálltam szembe akkor? (A világért se akarlak a fene nagy elmélkedésedben zavarni, de Ochako arca éppen csak csóktávolságban van. – R.) Tényleg? Ragna nem hazudott. Tényleg szemtől szembe nézek vele. Annyira közel volt hozzám, hogy lazán tudnék egy írisz vizsgálatot végezni a lányon.
- Midoriya! Föld Midoriyanak!
- Figyelek! – kiáltottam fel, de ő megfogta a vállamat.
- Valami nagyon bánt téged. – Ezt nem kérdezte, hanem állította. – Ki vele, a tegnapi eset marja a kicsi lelked?
- Nem. Hanem az, hogy miért cseszték el ennyire a Jump Force-t? Különben, neked is fájna az, ha a barátoddal szúrsz ki, nem? Most biztos mérges rám.
- Nem hinném. Most többet tettél azért, hogy jobban érezze magát a saját bőrében. Ahogyan idézzek a szavaidból: Ébredj fel és légy önmagad. És ebben igazat adok. – mondta biztatóan és háttal beleült az ölembe.
- Meg van más is. Tudsz titkot tartani?
- Persze. A barátod és edzőpartnered vagyok. – mondta Ochako és megfogta a kezem. Elmeséltem neki Todorokival kapcsolatban mindent, amit megtudtam egy nap alatt. Ochako ledöbbent az információn.
- Atyaég! Ez rettenetes. Bár, Endeavort mindig is egy rideg embernek írtam le, de ezt azért még én sem képzeltem volna el.
- Hogy érted? – kérdeztem rá.
- Például nem lehet vele viccelni sem. Anno egyszer viccelődtek vele egy hős találkozón. A történészek egybehangzó véleménye szerint ez egy végzetes hiba volt, mert Endeavort úgy kiosztotta a tagokat, hogy az szó szerint nem is jött több efféle találkozóra. Ezzel ellentétben All Might mindig értette a viccet. Egyszer valaki benyögte egy sajtókonferencián: „Sok ember hord All Mightos pizsamát. All Might Chuck Norrisos pizsamát hord.” Erre mit csinált? A legközelebbi műsorban ahol szerepelt, olyan pizsamában lépett fel.
Felkacagtam. Emlékeztem arra a jelenetre.
- Hát igen. Van különbség hős és hős között. – mondtam mosolyogva. – Viszont, nem hagy nyugodni egy kérdés. A Hokuto Shinkennel meg lehet gyógyítani Todoroki édesanyját? Talán azzal tudok valamennyit visszaadni.
Ochako felállt és a táskájához ment, hogy kivegye a jegyzeteit. Alaposan átnézett három oldalt és felnézve a jegyzetein válaszolt.
- Elképzelhető, bár ez a sérülés súlyosságától függ.  – vélekedett Ochako – Ha az azonnali gyógyulást nem is, de a kezdő löketet megadhatjuk. Viszont, melyik rehabilitációs központba tette be az a nyomorult féreg?
- Az egyetlen logikus magyarázat, hogy a Hosu kerület környékén. Ott laknak.
- Jogos. Meg az van a legjobban felszerelve. Endeavor se kockáztatna meg egy olyan lépést, hogy valami koszos, lepukkant lepratelepre vágná be, mert arra a sajtó ráharap és vége a dalnak.
Az új cél lelkesebbé tett. Megkerestük a rehabilitációs központ címét és már indulásra készen álltunk. Anyám se bánta, hogy egy kicsit lelépünk. Hyuuga Hinata amúgy is tervezte ma meglátogatni, hogy anyák közti bájcsevejt megengedhessenek maguknak.

A Rehab központ fele menet az út eseménytelen volt. Láttuk Narutóékat piknikezni, de nem akartunk belezavarni a családi programba. Állítólag még Gaara is marad egy napot, bár el nem tudom képzelni, hogy mit csinálhat. Magamban reméltem, hogy nem akarja kihúzni a gyufát és elbeszélgetni Endeavorral úgy, ahogyan a Sport Fesztiválon tette. Megérkeztünk a rehabilitációs központba. Ekkor valami furcsa érzés kerített hatalmába. Köszönvén a recepciósnak, már mentem arra, amerre a lábam vitt. Ochako próbált hozzám szólni, de látva, hogy nem ér el vele semmit, abbahagyta a próbálkozást. Az első emelet egyik ajtajáig vezetett az utam. A névtáblára csak ennyi volt írva: Rei T. Bekopogtattam, mire egy ismerős hang mondta, hogy „Szabad.”

Todorokit meglepte a látványunk.
- Szia. – köszöntünk mindketten.
- Sziasztok. Hogy kerültök ide? – érdeklődött, nem leplezve a csodálkozását. Ekkor láttuk meg édesanyját. A látványa, ahogy kinézett… azt a mai napig nem fogom elfelejteni. Egykoron csinos és bájos arcot Endeavor bántalmazásai elcsúfították. A kerekesszék gyanítom, azért van ott, mert szerencsétlen nem tud lábra állni. Nem hallottam semmit Ochako mondatából, annyira le voltam döbbenve és csak akkor tértem észhez, mikor Ochako hátba veregetett.
- Nem gondolod, hogy ideje bemutatkoznod? – kérdezte halkan tőlem. Basszus, hol hagytam a modorodat?
- Midoriya Izuku. Todoroki barátja. – nyújtottam felé a kezem. Tátogott csak, mintha nem lenne hangja.
- Tényleg meg tudjátok gyógyítani anyámat? – kérdezte döbbenten Todoroki.
- Igen. – mondta Ochako és bólintott, hogy kezdhetem.
- Nyugodjon meg asszonyom. Csak segítek, de ehhez meg kell bíznia bennünk. Nem fogjuk bántani.
Rei meglepődött, de a fiára ránézve, aki egyből bólintott, jelezve, hogy megbízhat bennünk. Megropogtattam az ujjaim és a nyakánál lévő két meridián pontra irányítottam a ujjamat. Ránéztem Ochakora, aki a jegyzetet használta kvázi puskának. Amint a megfelelő pontokra irányítottam ujjaim, jelzett. Óvatosan megnyomtam a két pontot, majd hátrébb álltam. Rei enyhén felnyögött, ami jó jel volt, mert egy néma ember nem lenne képes ilyenre.
- Midoriya megérintette a Nevan pontokat. A hangszálai visszaforrnak és akkor képes lesz beszélni, ha a szíve is úgy akarja. – foglalta össze Ochako, majd a lábak gyógyítására lapozott, amibe már Todoroki is belenézett. Ez jó ötlet volt. Mialatt nézték a jegyzeteket, addig megfogtam Rei kezét, hogy megnyugodjon. Csak mosolygott rám, ami egy csodával ért fel. Megannyi bántalmazás és megaláztatás után képes egy olyan emberre is mosolyogni, aki csak most jött. (Sok embernek mutathatna példát. Mások ennyitől már kidőlnének. Továbbá, meggyógyítod, még szép, hogy mosolyog. – R.) Ott a pont. Pár perc után Todoroki megmutatta, hogy még hol kell meggyógyítani. Mutatták az összes megütendő meridián pontokat. Bólintottam és kezdtem a lábaiban lévő pontok megnyomásával és úgy haladtam felfele. Már most látható volt a gyógyulás. Tudta mozgatni a lábát, mégha csak minimálisan és a legtöbb maradandó sebnek sem volt nyoma. Már csak a beszéd volt hátra. Ezt már Todorokira kellet bíznunk. Elvégre, ha a fiát még szereti, akkor sikeres volt a gyógyítás. Rei lassan próbált hangot adni a szavainak.
- F…..Fi….Fiam. – mondta valamennyire torz hangon, mert a hangszálak még nem teljesen gyógyultak meg. Todoroki már most könnyekbe tört ki és anyjához bújt óvatosan. Rei csak simogatta fia hátát és hagyta, hogy fia kisírja magát. (Mindig is sajnáltam Todorokit és az anyját. Egy szörnyeteg keze által vált a jó anyából egy roncs és ezek után van pofája a fiából olyan hőst csinálni, amilyet mindig is akart. Belegondolva, Gaara gyilkos szándéka teljesen jogos. – R.). Igaz, de hála nekünk, Rei ismét egészséges és boldog lesz. Ami meg Endeavort illeti, nem fog sokáig pattogni.
- Köszönöm szépen, amit ma tettetek értem. Nem tudom, mit tudnék adni cserébe, de soha nem eleget. – mondta Todoroki tíz perccel később, mikor abbahagyta a sírást.
- Csak két dolgot. – mondtam. – Az első, hogy amit most csináltunk, azt tartsd titokban a többiek előtt. A másik, hogy bocsásd meg, hogy miattam nem tudtad legyőzni Kacchant. – mondtam mosolyogva.
- Mire célzol? – kérdezte a második pontra rátérve Todoroki. Nem volt semmi akadálya, hogy elmeséljem, a titkomat és hogy mi volt az oka annak, hogy vereséget szenvedett. Hasonlóan Ochakohoz le volt nyűgözve.
- Ez valami frenetikus. Csak egy kérdést szeretnék feltenni Ochako felé. Te is tudod ezt a technikát használni?
- Valamennyire. – felelte elvörösödve a megnevezett. Rei ezen elnevette magát, amennyire tudta. Melegség öntötte el a szívemet. Törlesztettem a számlát és jóvátettem a tegnapi esetet.
- Köszönöm. – mondta Rei, immár tiszta hanggal, igaz csak halkan.
- Nem kell semmit megköszönnie. A fiáért tettem.
- Igaz barátok vagytok. – mondta Todoroki és nyújtotta felém a kezét. Kézfogás közben ránevettem, amit viszonzott is.

Egy órát még ott voltunk, utána indultunk hazafelé. Ám a visszaút nem volt annyira eseménytelen. A vonat állomás előtt Endeavor állt, vele szemben Gaara, aki láthatólag még nem tekintette befejezetlennek az ügyet.
- Elmondtad, hogy mit akarsz, és most kopj le innét. – mondta Endeavor megvetően, de ezzel csak leplezni akarta félelmét.
- Láthatólag nem ért el a csökött agyadig az, hogy ha bántod őket, akkor megöllek. Azért jöttem, hogy másodjára is eszedbe véssed. – mondta Gaara vérszomjasan. Körbenéztem. Sehol nem volt a rendészet egyik embere sem. Féltem, hogy újfent el fognak szabadulni az indulatok. Ám ez felesleges volt, mert Endeavor szó nélkül sarkon fordult és lelépett. Gaara időközben elindult visszafelé. Valószínűleg visszamegy a saját animéjébe. Fellélegezhetünk.
- Sziasztok. Mit ácsorogtok itt? – kérdezte a hátunk mögött egy ismerős hang. Megfordultunk és All Might állt velünk szemben. Már érthető, miért lett vége a balhénak.
- Szia. Csak vártunk a következő vonatra. Hogy vagy? – érdeklődtem.
- Beszélhetünk hatszemközt? – érdeklődte és egy kihalt sikátor felé invitált minket. Bólintottam, hogy rendben van.
- Eléggé aggasztó híreket kaptam. Egy legendás hősgyilkos, Stain eléggé aktív lett. És nem ez a legaggasztóbb. A legutóbbi áldozata, Ingenium örökké nyomorék marad, mert az a mocsok levágta a lábait. – vázolta All Might a szituációt. Lesokkolt az információ. Stainről tudtam, hogy az egyik legveszedelmesebb gonosz. Rengeteg áldozatát ölte meg, de a legtöbbet megnyomorított, ami még a halálnál is rosszabb. Undorító pszihopata, aki a fejvadász listákba is úgy van beleírva: „Holtan vagy nem élve!”
- Jelen helyzetben Iida életét féltem. A jogos bosszúvágy az eszét fogja venni és személyesen akar bosszút állni. A baj csak az, hogy rengeteg profi hőst megölt ember számára egy újonc semmi akadályt nem jelent. És arra se kérhetlek meg titeket, hogy vigyázzatok rá. Hamarosan mentek tovább képzésre és ez gátolni fog titeket abban, hogy a sarkában legyetek. Viszont, egy valamire megkérlek titeket. Ha találkoztok Iidával, próbáljatok a lelkére beszélni.
- Rendben. – mondtuk mindketten.
- De most sajnos mennünk kell. Szia. – Mondtam és elindultunk a vonat felé. Hallottam, hogy All Might elköszön. Mondani akart nekem még valamit, de ezt mér tényleg négyszemközt akarta.

Kis idő után hazaértünk. Anyám még mindig Hinatával beszélgetett, de Hinata csemetéi, Boruto és Himawari is itt voltak. Ochako egyből átölelte Himawarit
- Megjöttünk. Naruto merre van? – kérdeztem, miután anyám megölelt.
- Az öregemre ne számíts. – mondta Boruto. – Most Gaaraval beszélget. A fülébe jutott, hogy ismét megfenyegette Endeavort.
- Az szép. – mondtam úgy, mintha nem lettem volna fültanúja az eseményeknek.
- Láttalak a Todoroki elleni küzdelemben. Remélem, hogy nem lett maradandó nyoma a tűznek. – mondta Hinata felém célozva és megsimogatta a búrám. Szoktam mondani, hogy Hinata a pótanyám is lehetne, mert ő is elég sokat aggódik értem. Ám ekkor kiabálás ütötte meg a fülemet lentről. Lenéztem a szobám ablakából és egy mosolyogtató látvány fogadott.
Bakugo egy magas, köpenybe burkolózott, fekete hajú férfival állt szemben. Felismertem Sasukét. Az előd és az utód egymással szemben állt.
- Nem kéne ennyire idegesnek lenned a győzelmed miatt. Inkább legyél büszke magadra. – mondta Sasuke. Láthatólag jobb belátásra akarta téríteni Kacchant. Ez annyira lehetetlen feladat, mint a Pierott Stúdiótól minőséget elvárni, de ezt még Sasuke nem tudja.
- Büszke?! A francokat leszek büszke arra, hogy az ellenfelem gyakorlatilag hagyta magát! Aki nem harcol úgy, hogy minden erejét beleadja, az ne is akarjon hős lenni! – kiabálta magából kikelve Kacchan.
- Ha nem úgy harcolt, akkor így járt. Még mindig nincs semmi okod idegeskedned. Azzal csak……
Kacchan meg se várta azt, hogy befejezze a mondatot, úgy ment el Sasuke mellet, mintha levegő lenne. Sasuke csak nézett utána. Tanáccsal akarta ellátni, erre tessék, ezt kapja. Abbahagytam a bámészkodást és leültem az ágyra. Ochako addigra ismét elfoglalta magát és kockult. Én bekapcsoltam a gépemet és olvastam a híreket. A többi vendég már valószínűleg hazament. És ahogy sejtem anyámmal lezsírozta, hogy megint itt aludjon. Sóhajtottam és megnéztem a friss híreket. Láthatólag sajtó zárlat van és maximum néhány kisebb cikk létezik Stain eddigi tetteiről. Ez viszont gyanús. Star Knight titkolása egy dolog, de Stain tetteit is ennyire a szőnyeg alá akarja söpörni? Vállat vontam. Nem izgat jelen helyzetben, hogy mit csinál Stain, ám egy másik cikk most látott napvilágot. Állítólag betörés történt a U.A.V. Akadémián a mai nap. Nem sok mindent árultak el itt sem, csak annyit, hogy az eseménynek nem voltak sebesültjei és értékek sem lettek elemelve.

Lekapcsolva a gépemet, lefeküdtem az ágyamra és ruhástól fogva aludtam el. Reggel arra keltem fel, hogy Ochako mellettem alszik teljesen hozzám bújva. Talán én éreztem rosszul, de mintha ő is megizmosodott volna nem is kicsit. Kezdtem élni a gyanúval, hogy titokban Hokuto Shinkent tanul és a Bakugo elleni mérkőzésen nem véletlenül használta a Reverse Dragon Breath technikát.