Nagyon jó hír, mondhatom… Az idő szorítja a nyakunkat, erre meg rátesz még egy lapáttal az, hogy 24 óráig itt rostokolhatunk. Eri megpróbált optimista lenni.
- Nézd a jó oldalát, apa. Van időm megtanulni a képességemet.
- Tény, de nincs szállásunk és ha nem akarjuk csövesként tengetni ezt az egy napot, akkor bizony valamivel elő kell rukkolnunk. Van egy ötletem.
Kinyitottam a táskát és átnéztem. Ekkor mosolyodtam el.
- Eskü, hogy anyud olyan, mint a Tefal. Mindenre gondol.
- Hogy érted?
- Mert még arra is felkészült, ha itt ragadnánk. Van itt minden: Sátor, hálózsák, hordozható főzőkészlet és egy laza pörkölthöz is van alapanyag.- állapítottam meg, majd összecsuktam a táskát.- Akkor már csak egy kempinghelyet kell találni. Induljunk. Kezd hideg lenni.

Ám, épp indulni készültünk, mikor a hátunk mögött egy ismerős hang szólalt meg.
- Sziasztok! Láttam, hogy bajban vagytok. Segíthetek valamiben?
Mindketten hátrafordultunk. Mirio volt az, épen és egészségesen. Mellette Eri nézett minket kíváncsian, de villámgyorsan Mirio mögé bújt, amikor kiszúrta az alteregóját. Leguggoltam hozzá.
- Szia. Biztosan az eredeti Eri vagy. Annyira aranyos vagy, mint a mostohalányom. Az én nevem Ragna és én vagyok a nevelőapja az ottani Erinek, aki itt áll a szemed előtt. Tudom, hogy furán hangzik így előadva.
- Tény és való. Viszont Deku elmesélte az ottani kalandját Erinek úgy, mintha valami elborult esti mesét adott volna elő. Szemmel láthatólag nem kamuzott, ha itt álltok előttem. Vagy épp guggolsz, ha téged nézlek.
Mikor az itteni Eri látta, hogy semmi félnivalója nincsen tőlünk odajött hozzánk és átölelt minket.
- Fura látni az alteregómat. Amúgy, szólítsatok Erinának, elkerülve a keveredést.- mondta a mostohalányom, mielőtt átölelte volna alteregóját.
- Amúgy, mit kerestek itt?
- Eri a képességét ki akarja tanulni, ám ehhez segítség kellet. Viszont, Murphy élet törvénye miatt, egy napra ittragadtunk.
- Értem. Akkor nincs kedvetek nálam megszállni? Jobb, mint idekint… még ha elég szűkös a hely.
- Köszönjük szépen. Elfogadjuk.
- Akkor kövessetek. -intett mondata végén Mirio. Követtük őt. A két Eri haladt Mirio mögött én meg a falka hátuljában. Tíz perc gyaloglás után egy igencsak kicsi lakásnál álltunk meg.
- Ez lenne az. Tudom, legénylakás, de nem terveztem azt soha az életben, hogy örökbe fogadok egy kislányt.
- Ismerős helyzet, kedves Mirio. Én is valahogy így jártam. Csak nekem élettársam is lett.
- Te aztán tudsz élni. Akkor fáradjatok beljebb.

Mirio a mondata után kinyitotta a kaput és bementünk. A srác nem hazudott a hely nagyságát illetően. Másfél szobás, apró nappalival, konyhával, fürdőszobával és mosdóval.
- Hát, ez tényleg kicsi. De sok jó ember kis helyen is elfér, ugye?- kérdeztem a két Erit, mire azok bólintottak. Továbbá, kiderült, hogy Mirio nem tud főzni és még alapanyag sincs sok. Így kivettem a pörköltre valót a táskámból és a csomag tésztát.
- Nem valami fejedelmi étek lesz belőle, de egy próbát megér. -mondta a tarkómat vakarva.
- Te tudsz főzni? -kérdezte Mirio.
- Csak alapszinten, de folyton tanulok. Megmutatom, hogyan kell és akkor olcsón is kijössz és a krematóriumból szalajtott, mocskosul drága pizza rendelése sem jön többet szóba.
- Persze. Nem kell vigyázni a két kicsire?
- A lányom önállóan fel találja magát. Akkor a tied sem másabb. Lefogadom, hogy a táskából keres ki valami társast vagy lapot és ceruzát, esetleg a PSP-t. Szóval, nem kell aggódnunk emiatt. -legyintettem és nekiálltam a melónak. Mialatt készült az étel, elmeséltem azt, hogy került hozzánk Eri. Meglepődött azon, hogy abban az univerzumban Rei elvált Enjitől és úgy lett a párom. Viszont, amikor elregéltem, mennyire jól érzi magát Eri a védő és törődő szárnyink alatt, elégedetten mosolygott.
- Akkor az ottani Miro helyesen cselekedett. De még mindig nem magyarázza, hogy mit kerestetek itt.
Ekkor hezitáltam egy kicsit. Aztán úgy voltam vele, hogy jobb, ha megtudja tőlem az igazat.
- Az ottani Mirio szervezete ma reggel, szinte pillanatok alatt omlott össze. Eri a Rewind irányítását akarta megtudni. Megkaptuk a választ, mielőtt kérded, de nem akarom elszomorítani szerencsétlent azzal, hogy ez nem egynapos művelet lesz.
- Hát, az igaz. De ki tudja? Az akaratereje képes lenne áttörni a határokat. Hiszen, mindkét Midoriya képes volt rá.
Igazat kellet adjak. Miközben főtt a hús, figyeltem, ahogyan a két Eri Fekete Péterezik. Meg kell bíznom a lányomban.

Mikor az étel elkészült és tányérokba szedtük, addigra Eriéknek már korgott a gyomra, ahogy Mirionak is. Végül nekiálltunk enni, amit dicsértek orrba-szájba annak ellenére, hogy ez volt az első próbálkozásom.
- Majd átadod a receptet? -kérdezte Mirio az étkezés végén.
- A fejemben van, szóval azt nehéz lesz. De Reinek vannak receptkönyvei és én is tőle tanultam meg a főzés alapjait.
- Apa. Nem baj, ha hamar lefekszek aludni? - kérdezte a mostohalányom.
- Persze. Menjetek le fürödni elsőként.
- Nyugodtan.
- Addig előkészítek két futont. -mondta Mirio.
Megengedtem a kádat meleg vízzel, majd amikor kész lettem és elzártam, már az ajtó előtt várt türelmesen a két Eri. Jeleztem, hogy kész van, majd elmentem elmosogatni a szennyes tányérokat. Miután a két kicsi belemerült a vízbe, az eredeti univerzumos megszólalt.
- Tényleg igaz az, hogy Mirio haldoklik a ti univerzumotokba?
- Igen. Emiatt kellett Overhaullal beszélnünk. Megtaláljuk a Quirkom működésének elvét.
- És sikerült? – kérdezte az Eri reménykedve.
- Igen. Emiatt fekszek le most és kelek korán. Minél hatékonyabban és gyorsabban tanuljam ki a Rewindot.
- Akkor segítek. – vágta rá Eri.
- Nem kell a problémánkkal foglalkoznod.
- Van okom rá. Mirio mindkét esetben segített nekünk, hogy szabadok legyünk és új életet kezdhessünk, hátrahagyva a múltat és a fájdalmat. És ha ez nem lenne elég, gondold végig a következőt: A ti Miriótok élete egyetlen hajszálon függ. Bárhogy is nézem, egyedül erre kevés vagy és a maximum az csak a fájdalmai enyhítésére lennél képes. Viszont, két erős Rewind nemcsak kitisztítja a vérét, hanem a Quirkjét is képes lenne használni.
Erina elgondolkodott, majd átölelte Erit.
- Igazad van. Nagyon szépen köszönöm. Nélküled…
- Nem kell hálálkodnod. Ahogyan neked is, nekem is célom van a megtanulásra. Vissza akarom adni a megmentőmnek a Quirkjét. Ám, mindenekelőtt mond el nekem, hogy mi Rewind kulcsa.
Erina beszámolt mindarról, amit megtudott. Nem meglepő módon, Eri gyorsabban leszűrte a lényeget és ennek köszönhetően, mire kiszálltak a kádból megtörülközni és pizsamába öltözni, már komplett tervvel álltak elő. Eri szobájába érve a két kislány jóéjt kívánva feküdtek le aludni. Még esti mesét sem akartak hallgatni. Mikor befeküdtek a futonukba, egymásra néztek.
- Ígérem, ha Mirio meggyógyult, akkor megünnepeljük valahogyan. -jelentette ki Erina magabiztosan.
- Nekem már az is megteszi, ahogy látom, a felépülésüket és még több embert mentenek meg.- reagált rá Eri. Erre mindketten elnevették magukat.

Másnap a két Eri kora reggel felébredt és elkezdték edzeni éhgyomorra a Rewindot. Ennek az lett a végeredménye, hogy fél óra múlva mindketten elájultak. Mirio és én felébresztettük őket.
- Sajnálom apa. Felelőtlen dolog volt felügyelet nélkül edzeni. -nyögte Erina, mikor felébredt.
- Semmi baj. Egyelőre pihenjetek. Innentől vigyázunk rátok. Van még időnk. Pontosabban 12 óra.

Reggeli után viszont hamar kiderült, hogy az a fél nap édeskevés egy ekkora Quirk kitanulására. Ugyan rájöttek, hogyha a két kislány egymás kezét fogja, akkor tudják kombinálni a két Rewindot, ám az összhang sehogyan nem akart összejönni. Tíz óra tájékán ráadásul eléggé kimerültek, így kényszerszünetet kellett bevezetni. Időközben telefonáltak a dimenziómból egy jó hírt szolgáltatva. Ezt a kényszerszünet alatt mondtam el.
- Adam Shield hívott. Sztáziskamrába helyezték Miriot.
- Ez mit jelent? -kérdezte az itteni Mirio.
- Röviden: A kamra biztonságos értékekre lassította le a szervezete működését, lévén a teljes sztázist a kórház nem tudja biztosítani, az I-Szigetre meg lehetetlen elszállítani egy kemény vihar miatt, ami a közelében tomból. Maximum ez egy napig hosszabbítja meg az életét.
- Ez jó hír. - súgta Eri és próbált felálni, ám lábai nem engedelmeskedtek.
- Pihenjetek csak. -javasolta Mirio.
- Nem. Ha lazsálunk, azzal semmire nem megyünk. Még egy nap hosszabbítást kaptunk. Ki kell használnunk minden egyes percét. -jelentette ki a mostohalányom, ám csak üres szavak voltak. Ő sem bírt lábra állni. Ekkor egy újabb meglepetés történt. Mind a négyen elteleportálódtunk egy ismeretlen kúriába. Amikor rájöttem, ki tehette, elmosolyodtam.
- Nocsak, Kohei. Besegítesz? -kérdeztem. Így van. A mangaka ott állt a közelünkbe.
- Igen. A lakásomba vagytok. Nem egy napot kaptok a Rewind kitanulására, hanem egy hetet. Addig a vendégeim vagytok.
- Hogy érti azt, hogy egy hét, uram? -érdeklődött Mirio. Kohei a válasz előtt a két Eri fejére tette a kezét és erőt adott nekik.
- Olyan burok veszi körbe a lakásomat jelen helyzetben, ami meglassítja az időt. 7 nap idebent, 7 óra odakint.
- Röviden és tömören: Toriyama ötletét nyúlta le és használja. -vágtam rá, majd folytattam, mielőtt Kohei szólt volna. -Nem azzal van a bajom, hogy ez nyúlás. Sőt, ha még tíz ehhez hasonló nyúlás lenne a művedben, akkor ezerszer élvezhetőbb lenne a végeredmény.
- Haha. Nagyon vicces. -morogta a mangaka, miközben a két kislány elnevette magát és Mirio is kacagott, de volt benne annyi tisztelet, hogy elforduljon. Mikor abbahagytuk a mókázást, akkor Kohei körbevezetett minket. Megmutatta az átmeneti hálószobáinkat, konyhát, fürdőszobát stb. Az utolsó terem lényegében edzőteremként lett berendezve, mindenféle élő állattal.
- A Rewind Quirk mindkét esetben az élő tárgyakra hat, élettelenekre nem. Ez azt jelenti, hogy csak élő példányokon dolgozhattok. Nem lesz kellemes feladat, elhihetitek.
- Az eredményért be kell piszkítanunk a kezünket. -vágta rá a két kislány egy időben.
- Értem. Csak tudnám, kitől tanuljátok ezt a szöveget. -vakarta a fejét Kohei, majd vállat vont. -Nem lényeges jelenleg. Tehát, a feladatotok az, hogy egy - egy állat a parancsomra meg fog halni vagy megsebesülni. A Rewind képes megakadályozni ezt. Persze, a helyzet súlyossága és az erőhasználat egyenértékű. Ha jól haladtok, akkor egy hét alatt még a legnagyobb teszten is képesek vagytok simán átmenni. Ha kifogytok az erőből, akkor adok nektek.
- Értettük. Mindent megteszünk azért, hogy kitanuljuk a képességünk határait.- jelentette ki Erina.
- Igen. Visszafizetjük azt a szívességet, amit kaptunk. Hálásak vagyunk ismét a lehetőségért. -bólintott Eri.
- Akkor én megyek kaját csinálni. Lassan ebéd. -mondtam és elindultam a konyha felé. Mirio követett, hogy segítsen, tehát Kohei maradt felügyelni.

Ez a megnevezett edzés valóban feladta a két kislánynak a feladatot. Viszont, nem hátráltak meg, hanem ha kellet, még Midoriyáéknál is keményebben edzettek. Ennek eredménye az lett, hogy a mély vágásokat már majmoknál és embereknél is képesek visszagyógyítani külön-külön. Együttesen meg feltámasztást is képesek végrehajtani. Ekkor eszembe jutott egy ötlet. Egy tojást tettem le eléjük. A Rewind használata után viszont csirkévé alakult, majd vissza tojássá és ezt ismételte újra és újra.
- Vannak kérdések, amikre sosem kapunk választ.
Erre mindenki elnevette magát. Aztán ugyanígy teltek a napok. Végül, a hatodik nap elején Kohei az utolsó teszt elé állította őket.
- Remek munkát végeztetek. Nos, ezen pillanatban képesek vagytok használni a képességeteket külön és közösen egyaránt. Most, viszont az utolsó alany az edzésben nem más lesz, mint Mirio.
A megnevezett odalépett. A két Eri megfogta egymás kezét és szabad kezeikkel Mirio mancsait fogták. Sosem láttam élesben és emberen tesztelve lányom képességét. Most viszont nem hagytam ki az alkalmat. Amint a két Eri használta a képességét, olyan zöld aurát árasztottak magukból, hogy amellet a nap csak ósdi, pislákoló villanykörtének tűnt. Mirio arcán látszódott, hogy a folyamat nem túl fájdalommentes. Két percig tartott a fényparádé. Mire a képesség eloszlott, addigra mindkét Eri a földre rogyott. Mirio nagy nehezen felemelkedett. Kohei egy lap fát vitt oda.
- Próbáld meg átnyomni a kezedet. -mondta és egyenesbe tartotta a lapot. Mirio lassan megérintette, mire a teljes keze átment.
- Ez az! Sikerült! – kiáltottuk egyszerre és ujjongtunk.
- Ezzel véget ért a Rewind edzése. Az ottani Mirio meggyógyítása már nehezebb dió lesz, úgyhogy a hetedik nap elejéig pihennetek kell. Úgyhogy buli van!
Kohei kijelentése mindenkit felvillanyozott. Estefele már Koheiel együtt tettük próbára a májunkban található detox night club strapabíró képességét és kifejeztük véleményünket a Weeky Shounen Jumpról. Kiderült, hogy Kohei néha azon agyalt volna, hogy inkább a Weekly Shounen Sundaybe írt volna, annyira megbánta a döntését. Mialatt a tévében néztük a Shrek 2-t, felmerült egy kérdés.
- Kohei. Amúgy, beleszövöd Eri edzését a történetedbe?
- Eszem ágában sincs. Majd a rajongók összerakják a puzzle darabokat. Ha már eddig arra vetemedtek, hogy fenyegetnek, akkor dolgozzanak csak helyettem.
- Őszintén, nem hittem volna, hogy egy nap ilyen húzással fogsz élni. Furfangos egy furkó vagy.
Mondatom végén elnevettem magam.

Szerencsére, időben megálltam a piával, így a másnaposság nem volt rám jellemző. Reggeli után Kohei elteleportált minket az átjáróhoz.
- Te nem jössz velünk? -kérdeztem a mangakától.
- Nem. Felügyelnem kell az ötödik évadot és az eljövő film forgatókönyvét is meg kell írjam.
Mind a négyen elfogadtuk a választ és átmentünk a kapun. A két Eri immár teljesen felkészülten várta az előtte lévő utolsó akadályt, ahol bebizonyosodik: Valóban kitanulták-e a Rewindot olyan mértékben, hogy a mi Miriónkat is meggyógyítsák.