A társaság reggel 6 órakor már a vonaton ültek. Szemmel láthatólag jelentéktelen dolgokról beszéltek, de ami telepatikus úton ment, az mutatott rá, hogy mennyire figyelnek a környezetükre. A második kabinban ültek és az elején, közepén és végén ültek kettesével.

Alto és Vermeil mit sem tudva a könyvtári balhéról, élvezték az együtt töltött időt. Napnyugta alatt a part legeldugottabb pontján éppen készültek volna egy menetre. - Vermeil! Ezt biztos jól meggondoltad? Hiszen bárki megláthat. - Ha csendben maradsz, akkor senki nem fog megtalálni minket. Ekkor…