Stain meg sem mozdult. Én csak néztem a testét, hogy olvassak a mozdulataiból. A másodpercek óráknak tűntek. Ütéstávba kell kerüljek, hogy eltaláljam valamelyik meridián pontját. Az ellenfelem a másodperc törtrésze alatt kivett egy kést és felém hajította. Résen voltam, így megfogtam két ujjammal és visszahajítottam felé. A lába előtt ért földet.

- Nem szép dolog közelharcban késsel dobálni. És te mondod magad becsületes igazságosztónak? – kérdeztem, miközben óvatosan egy apró lépést tettem felé. Szóval tartom, amíg ütéstávolságba nem kerül. Sajnos kiszúrta a próbálkozásomat és azonnal egy másik késért nyúlt, hogy védekezzen vele. Eszeveszett közelharc vette kezdetét. Lényegében kiegyensúlyozott volt ebben a pillanatban. Hol én védtem az ütéseit, hol pedig ő védte az enyémet. Valami viszont ezen a ponton nem stimmelt. Hogyan tudta kikerülni direkt azokat az ütéseket is, amiket a meridián pontjaira mértem? Pedig nem egy pontját támadtam, ami között volt olyan is, amit józanésszel nem lehetett kiszámítani, mint a csukló utáni pont. Nem volt megszokott egyetlen harcművészetnél sem. Végül adódott egy alkalom. Késével a szívem felé szúrt. Én hárítottam a kezemmel, majd egy jól irányzott kétujjas döféssel a karján lévő két pontot ütöttem meg. Ezután elugrottam előle.
- Eltaláltam a Kirioshi pontot a csuklódon. A kezed hamarosan teljesen lezsibbad, ám azelőtt a tenyered találkozni fog a késed pengéjével. Itt a vége! Add fel!
Stain rémültem a késes kezéhez kapott, ám későn. A keze fokozatosan csúszott le a markolatról. Zsebembe éreztem a győzelmet, amikor beütött a baj.

A kést felém hajította, amit kikerültem, de megsebesítette az arcomat. Stain felnevetett.
- Egy Hokuto Shinken használó. Azt hittem, hogy nem harcolhatok egy ilyen harcművésszel. – mondta áhítattal Stain. – A mozdulatod sajnos eléggé amatőr.
Ledöbbentem. Nem azon, amit mondott, hanem, hogy képes volt a jól elvégzett technikát szinte viccként kezelnie.
- Honnan... ?
- Honnan ismerem ezt a technikát? Mondjuk úgy, hogy egy legendás hős is ezt használta. Legnagyobb bánatára, a hamis, gerinctelen féreg hősök olyat tettek vele, amit senki nem érdemelt volna. – mondta Stain undorral a hangjában. Ekkor azonban a magához tért Iida egy rúgással akarta leteríteni egy időre. Ám, hiába a próbálkozás, mert Stain azonnal elkapta Iida lábát és egy kést vágott bele markolatig. Hatalmas, velőtrázó üvöltés törte meg a káosz hangait. Iida már abszolút harcképtelen volt és ezt Stain ki is akarta használni. Én viszont egyetlen jól irányzott ütéssel ejtettem ki Stain kezéből Iida testét. A gonosz öt métert szállt odébb. Letettem Iida testét és kihúztam a kést. Gyorsan kellet cselekednem. Megnyomtam két pontot a combján, amitől a sebe azonnal gyógyulni kezdett. Ellenfelem felé fordultam.
- Szóval azt mondod, hogy hamis hősökre vadászol? Akkor miért támadsz gyerekekre? Ezzel rendre a saját nézetedet köpöd szemen! – kiáltottam rá teli erőből.
- Oh. Ti igaziaknak valljátok magatokat? Most mondjátok úgy, hogy el is hiszitek! – vágott vissza Stain. Szóval akartam tartani, hogy új taktikát eszeljek ki. Ám, ellenfelem máson ügyködött. Felkapta a kést, amivel megsebesített és lenyalta a vért. Ekkor a testemre hatalmas, láthatatlan béklyók feszültek. Úgy vágódtam a földre, hogy felkelni se tudtam.
- Látom, megismerkedtél az én adu ászommal. – mondta Stain kéjesen, mialatt felszedte késeit és kardját. – Kinek a vérét megízlelem, az lebénul. Mondhatnám olyan, mint a pókháló. Te meg a pici légy vagy, aki szépen belerepült.
Szépen, lassan felém jött. Azonnal ki kellet találnom valamit, hogyha még meg akarom érni a másnapot, érezni, szeretni, és küzdeni a hősi titulus felé. Viszont csak egyetlen technikát ismertem. A Reverse Dragon Breath technika. Azzal mindennel szemben immunissá tesz. Úgy vettem a levegőt, hogy képes legyek kikapcsolni a kaput. Már egészen közel volt hozzám. Felemelte kardját, majd megszólalt.
- Viszlát, Hokuto Shinken tanuló. – mondta és lesújtott.

A kard hegye megakadt a mellkasomon, ami már most kétszeresére duzzadt. Elkaptam a kezemmel a pengéjét és pofán rúgtam úgy, hogy egy kicsit odébb csúszott. A lendület által fel is tudtam azonnal állni.
- Még nem becsülj alá, Stain! Messze még a vége. – mondtam és feldobtam lábammal fellöktem a kardját, majd a levegőben pörögve, a markolatánál fogtam meg. Ideje volt folytatni a harcot. Stain le volt nyűgözve fél pillanatra.
- Áh, ismerem ezt a húzást. Érdekes, bár semmi extra. Ha ennyi lenne az adu ászod, akkor csalódott vagyok. Mélységesen. – mondta tényleges csalódottsággal a hangjában. Azonnal rohamot indított, majd eltűnt a szemem elől. Próbáltam a hátam mögé nézni, de ott se volt. Hova tűnt? Feladta? Hirtelen bakanccsal megtámogatott rúgás talált el a gerincemnél, ami oltári nagy fájdalommal járt. Hanyatt estem és éreztem, hogy nem tudok lábra állni. A koncentráció is megtört, így a technika is csütörtököt mondott. Ott feküdtem, tehetetlenül. Végül Stain megfordított és a kardját is kivette a kezemből. Elégedetten mosolygott.
- Mond csak, a barátod élete ennyit ér a számodra, hogy bárányként rohansz a vágóhídra? – kérdezte kíváncsian.
- Szerinted, te vadállat? Csak hogy tudd: a barátaimért akár a pokol legmélyére is elmegyek. De te ezt nem értheted, mert csak a vérengzéshez értesz és az emberek megöléséhez. Magadat mondod bírónak, tanúnak és hóhérnak egyszerre? Pedig csak egy álszent roncs vagy, aki csak ebben leli örömét!
Stain le se szarta, hogy pocskondiázom. Végig a szememet nézte. A hangja is megváltozott. Talán sajnálatot hallok a hangjában?
- Micsoda kár. A szemedből látom, hogy te más vagy. Sajnálattal közlöm, hogy meg kell, öljelek, mert beleavatkoztál a munkámban. Ügyes harcos vagy, ezt el kell, ismerjem, de még tanulatlan. Egy valamit cserébe megígérek: A sok hamis hőssel ellentétben, te fájdalommentes halált kapsz. Viszlát, ifjú.

Magamban lepergett életem filmje. Itt lenne a hősi pályafutásom vége? Így fogom végezni? Látom, ahogy felemelte a kardját és a szívem felé célzott. Még arra se vettem a fáradtságot, hogy a kezemmel hárítsak. Már épp döfni készült, amikor egy vaskos tűznyaláb kapta telibe Staint, ami a falnak csapta. Oldalra néztem. Todoroki volt az és mellette pedig Urahara. Megjött a felmentő sereg. Stain is észrevette a társaságot és figyelme az öregre tévedt.
- Rég találkoztunk, Star Knight!