A nap további részét henyéléssel töltöttük el, tehát semmi esemény nem történt. A másik világból érkezett karakterek visszatértek a saját világukba. Viszont, az akadémia tartogatott meglepetést. A továbbképzést. Ezt délelőtt tudtuk meg Aizawa által.
- Sokan biztos nem tudtátok, de a Sport Fesztivált megfigyelők is nézték, akik a hősügynökségek fejeinek leadták a drótot. Innentől fogva ajánlásokat küldtek nektek, amiket nemsokára kivehettek. A papíron rajta lesznek az opciók. Válasszatok bölcsen, mert a két hétig lesztek ott. Világos?

Átvettem a papírom és tiszta hidegzuhanyt kaptam a pofámba. Egy ajánlás volt. Urinalman hősügynöksége. Ez most komoly?! Miért nem inkább rajzoltak a papírra egy lóf***t? Azzal boldogabb lennék. (Miért, mi bajod Urinalmannel? – R.) Elmondom, mi. Kezdve azzal, hogy úgy néz ki, mint egy piszoár. És nem csinál mást ez a beképzelt gyökér, mint WC-t pucol. Azt hadd ne részletezzem, hogy hogyan harcol, mert hamar elmenne ez az egész fanficc színvonala a Platonic Hearts szintjére! (Oké. Nincs több kérdésem. – R.) Szünetben idegesen dobtam volna ki a kukába az egészet, mikor Miro szólt a hátam mögött.
- Midoriya! All Might behívatott minket a tanáriba.
Bólintottam. Mielőtt bármit megszólalhattam, elkezdett Mirio mesélni az újságot.
- Megkaptam a One for All-t.
- Az tök jó hír. – mondtam és a tanári előtt kopogtam. Benyitottam és All Might állt velünk szemben, immár emberi formában.
- Sziasztok. Foglaljatok helyet. Nyilván Mirio elújságolta, hogy megkapta az erőmet. – All Might mondata közben megkínált minket teával.
- Igen. Akartam is kérdezni, hogy milyen érzés? – fordultam oda Miriohoz.
- Abszolút erős, csak alig tudom kontroll alatt tartani. A tegnapi gyakorlaton szilánkosra tört a kezem, mert kiestem a koncentrációból.
Beleborzongtam. Szóval amennyire erős Quirk, annál sokkalta veszélyesebb saját magadra nézve.
- És kaptál valami jó ajánlást? – érdeklődött tőlem All Might.
- Semmit. Pedig a Top 8-ba bejutottam.
- Igaz, hogy bejutottál, de azt se felejtsd el, hogy a legutolsó meccseden esztelenséget követtél el. És minden, amit ott teszel, azt a megfigyelők lejegyzetelik.  –világosított fel Mirio.
- Ott a pont. Nem tudom akkor, mi a teendő.
- Megbeszéltük már All Mighttal, hogy Gran Torinohoz írjuk a nevedet. – mondta Miro és megitta a teája negyedét.
- Csak lesz benne egy csavar. Mirio fog elmenni helyetted és te pedig Uraharaval mész el edzeni. Lényegében, ugyanabban a körletben fogtok edzeni, tehát annyira nagyot nem fogunk füllenteni. – mondta All Might és felállt. – Uraharaval délután fogsz beszélni. Amúgyis, én leszek a tanár és a kötelező papírmunkát leszámítva el lesztek engedve, mert már holnaptól fogva kezd mindenki. Kérdés?
- Igen. Gran Torino is tudni fogja a cserét? – érdeklődtem, bár ez elég buta kérdés volt.
- Tud róla. Sőt, ő találta ki az egészet. – mondta Mirio. Lényegében minden világos volt, úgyhogy megittam a teámat és elköszöntem tőlük.

Délután bementem a régiség kereskedésbe. Urahara már várt.
- Üdv. Ochakot hol hagytad?
- Szia. Nem jön velünk. Mivel másik ügynökséghez megy.
- Helyes. Mert még jobban tovább foglak képezni azért, hogy sokkal erősebb és szívósabb legyél. Toshinori elmondta, mi történt a Sport Fesztiválon. Abszolút hülyeséget követtél el az utolsó meccseden. Megvolt az oka, abban biztos vagyok, de az mellékes. A hallottak arra engednek következtetni, hogy szépen haladsz, de még messze vagyunk a tökéletestől. Ezért, holnap indulunk az Izanagi templomba, ami a Hosu körletben található egy hegység belsejében. Holnap reggel 8-ra várlak a vonat állomáson. Van kérdésed?
- Igen. Mi lesz az edzés lényege?
- Az erő érzékelése. Továbbá, a harcos ösztönök elő hozatala. Egy igazi hős hidegvérű a harcban, mert ellentétes esetben az érzelmei könnyen befolyásolják. Az meg ugye vereséggel járhat. – adta meg a választ Urahara. – más kérdés?
- Mit pakoljak be a szokásoson kívül? – érdeklődtem.
- Semmi vezeték nélküli nem fog a templomba működni, tehát mobilt, laptopot és hasonló vackokat felesleges hozni. És elektromosság sem lesz, úgyhogy ezeket tényleg felesleges táskádba pakolni. Továbbá, saját élelmet is hozz, mert senki nem fog kaját adni. Harmadrészt, saját hálózsák. Nem hotelban fogunk megszállni, és ha nem akarsz a hideg padlón aludni, akkor rám hallgatsz.
Ez a tag hova küld engem? Lakatlan szigetre? Észrevehette a hitetlen tekintetemet és erre rögtön gorombán válaszolt.
- Mit vártál, hogy nyaralni megyünk? Tévedsz! Ahogy mondtam, a technika megtanulása kemény út lesz a számodra, de ha nem tetszik, akkor húzz el klotyót pucolni azzal a nyavalyás bolonddal!
Ahogy a kiakadása elmúlt, rájöttem, hogy igaza van.
- Csak meglepő volt az egész, de rendben.
- Örülök, hogy megvan a hozzáállásod. Holnap reggel 8-kor várlak a pályaudvaron. Most menj.
Hazafelé anyámnak telefonáltam és elmondtam a szitut. Azonnali bevásárlásba kezdtünk, hogy mindent megvegyünk ahhoz a nyavalyás tovább képzéshez. Annak örültem volna, hogyha az öreg erről előbb szólna.

Másnap reggel fél nyolckor már a pályaudvaron voltam. Urahara sehol nem volt még. Körbenéztem és Iidát láttam, ahogy jön a váróba.
- Szia. Mi a helyzet? – köszöntem neki.
- Áh! Szia, Midoriya. Semmi különös. – válaszolta visszafogottan. Persze, semmi különös, mi? Ezt vegyem is be. Gondoltam, rátérek a lényegre.
- Hallottam, mi történt a bátyáddal.
Ezen meglepődött.
- Honnan tudod? – kérdezte csodálkozva.
- All Might elmondta. Megkért rá, hogy beszéljek veled. Az arcodon látom, hogy a bosszúvágy fűt, de azzal nem érsz el semmit, ha megöleted magad.
- Tudom. Nem is tervezek effélét csinálni. Végülis… csak olyat tett a testvéremmel, ami a halálnál is rosszabb. – mondta megjátszott könnyedséggel. – Amúgy meg, mennyi táskát cipelsz? Oda is akarsz költözni?
- Dehogyis. – nevettem el magam. – Két teljes hétre kemény edzésbe kezdek bele és tegnap előre tájékoztattak, hogy készüljek fel mindenre.
- Akkor ezért kellet neked a tabletem és mindhárom Power bankom. – Mondta a hátam mögött Ochako és átölelte a derekamat. Kaptam tőle egy jó erős medveölelést, amitől kis híján összepréselődött a tüdőm.
- Igen. – mondtam, miután kiszabadultam öleléséből. Eskü, ha ezt így folytatja tovább, akkor félni fogok tőle.
- Tessék, itt van, amit kértél. Viszont, nem felejtetted el, mit kérek cserébe? – súgta halkan a fülembe. Válaszom meg se várva becsúsztatta a táskámba a cuccokat. Urahara még nem volt itt.
- Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdeztem a lánytól és ő bólintott. Gyorsan félrevonultunk.
- Te titokban gyakorlod a Hokuto Shinkent? – kérdeztem meg tőle a nyilvánvalót, de a szájából akartam hallani az igazat.
- Igen. – mondta olyan lesütött szemekkel, mintha egy gyerek lenne, akit csíntalanságon kaptak. – Tudom, a mesterünk nem örülne, de én nemcsak a Quirkomat akarom fejleszteni. A testemet is erősíteni akarom.
- Azt vettem észre. Amikor átkaroltál, akkor éreztem, hogy kezdesz eléggé kigyúrt lenni.
- Igaz. Kellet is a sok fekvőtámasz, felülés, guggolás, és futás ahhoz, hogy a Reverse Dragon Breath technikát használni tudjam. – mondta nevetve és megvakarta a tarkóját.
- Csak ne vidd túlzásba, ha nem akarod, hogy három év múlva kihulljon a hajad. – mondtam nevetve. Hátam mögött Tsuyu és Ashido meghallotta az utolsó megjegyzésemet és elnevették magukat. Ha nem is leszek az osztály legerősebb tagja, legalább jókedvet hozok el mindenkinek.

Sajnos eljött a búcsú ideje, mert a mesterem megjött és csak öt perc volt a vonat indulásáig. A vonatút eseménytelen lett volna, ha az öreg nem pofázik valami mítoszról. Érdekelnének az efféle legendák, de amikor ezt hallgatod közel másfél órán keresztül, akkor már egyszerűen fárasztó. Legszívesebben elővettem volna a mobilomat, de akkor meg Urahara kiakadna, hogy miért hozok olyat, amit megtiltott. A vonatról leszállva hálát adtam az égnek, hogy nem kell tovább hallgatnom. Megkönnyebbülésem addig tartott, míg meg nem láttam a szentélyhez vezető hosszú lépcsősort. Nem vagyok nyámnyila, de ez már egy kicsit sok volt. Szó nélkül gyalogoltam felfelé. Legbelül reménykedtem, hogy odafent vár valaki minket, ám ez hamar dugába dőlt. Egyetlen teremtett lélek sem volt és minden kihaltnak és sivárnak tűnt.
- Hogy tetszik a hely? – érdeklődött Urahara olyan hangnemben, mintha egy lakás vásárolnánk.
- Kihalt, lepusztult és életveszélyes. – foglaltam össze.
- Szar ügy, ha így gondolod, mert két hétig itt fogsz edzeni. A Hokuto Shinken örökösei mind itt fejlesztették tovább képességüket. Rendezkedjünk be és már nekiállhatunk az edzésnek. – mondta minden további ellenvetést nem tűrő hangon. Benéztem a kunyhókba, de azok annyira instabil állapotban voltak, hogy konstans félelem jött rám. Inkább odakint összeraktam az általam hozott sátrat. Köszi Ragna, hogy kölcsönadtad a sajátodat. (Mi? Nekem nem is szóltál……Komolyan elvitted? Ez azért nem volt szép tőled! – R) Igaz, csak utólag szóltam, mert tudom, hogy nem adod oda. A sátor összerakása után berendezkedtem és ettem pár falatot. Addig Urahara berendezkedett az egyik kunyhóba. A közelben kerestem tűzifát és leraktam a sátram közelébe. Még szerencse, hogy hoztam gyújtót és más éghető cuccot is. Fortuna asszony kegyes volt hozzám, mert találtam egy régi fa medencét, ami alá tüzet lehetett rakni. Mintha évszázadokat repültünk volna vissza a történelembe. Mire befejeztem a berendezkedést, Urahara várt a sátramnál.
- Remélem, hogy felkészültél, mert megmutatom, hol lesz az edzésed helyszíne.

Urahara vezetésével mentünk be a nagy szentélybe, ami egy hegy gyomrába lett építve. A komplett vaksötétség vett körbe bennünket. Már meg sem lepődtem, hogy ez a következő gyakorlat.
- Mester! Most a sötétben fogunk edzeni?
- Eltaláltad. Ezért is Izanagi a templom neve. Ezt magyaráztam a vonatúton. Látom, hogy abszolút leszartad az egészet. Eltaláltam? – mondta szemrehányóan Urahara, miközben pár mécsest meggyújtott a bejáratnál. Bemelegítettem, hogy felkészüljünk az edzésre. Urahara közben beszélt tovább, de most rá figyeltem.
- Egy igazi Hokuto Shinken használó nemcsak a szemével lát, hanem a harcos erejét is érzékeli. Mindennek van valamennyi energiája, legyen szó élőről vagy élettelenről. Az első feladatod az lesz, hogy minden irányból jövő labdákat kell kikerülnöd.
Mondata végén Urahara egy kosárra mutatott, amikbe kemény labdák voltak. Bólintottam, majd a vaksötétségbe mentem. Hosszú ideig próbáltam lenyugtatni magam, ám a sötétség csak emlékek garmadáját szórta rám, amit az elmém kivetített, így tisztán láttam őket. Beszélgetésem Uraharaval, a hír, amikor megtudtam, hogy nincsen Quirkom, Todoroki anyjához bújik, minden egyben, mint egy moziban, ahol három filmet kellet megnézni. Az első óra emiatt pokol volt. Urahara szórta rám a labdákat és egy kivételével mindegyik eltalált. Ezek kemény labdák voltak, amik sorban csattantak a testemen. Nem tudtam a sötétséget megszokni. Egy idő után a labdák sorozatokban követték egymást és védekezni is alig tudtam. Ehhez az sem segített hozzá, hogy kőkeményen hallucináltam és paranoiás lettem. Ezt Urahara is észrevette, mert abbahagyta a lövöldözést.
- Mi történt, kölyök? Ennyire sose voltál béna.
- Nem tehetek róla. Valamiért az elmém bolondot játszik velem. – mondtam fájlalva az utolsó két találatot.
- Nem koncentrálsz és hagyod, hogy a tévképzetek azt csináljanak veled, amit akarnak. Addig meg csak szokd a fájdalmat. – jelentette ki némi kárörömmel Urahara.

Három óra múlva az edzés véget ért és szinte semmi haladást nem mutattam fel. Mindahányszor abba a sötétségben kellet a labdákat kikerülnöm, annál kegyetlenebb tempóba jöttek elő az emlékek. Urahara ismét inzultált, ami ezt az edzést szinte pokollá tette. Kimentem a szentélyből. Urahara követett és csak nem hagyta abba a sértegetést.
- Gyenge az elméd és nem tudsz tisztán gondolkodni. Ha nem tudsz koncentrálni, akkor már az első komolyabb ellenfél elintéz.
- Akkor szabadna megtudnom, hogy mégis hogyan csináljam?! – Keltem ki magamból. – Mert eddig csak sértegetéseket kaptam tőled, de segítséget, azt abszolút nem!
- Elmondtam a vonatút során, de te csesztél rám figyelni! Azt meg ne várd tőlem, hogy még egyszer elmagyarázzam! Ezt nem bírom a fiatalokban!
- Én is sok mindent nem bírok, de milyen érdekes, akkor se viselkedek senkivel sem úgy, ahogy maga csinálja! – Fejeztem be a veszekedést és elmentem a sátram felé. Urahara próbált volna visszavágni, de abszolút nem izgatott. Mintha elfelejtette, hogy a Sport Fesztivál előtt miért kaptam össze vele. A szentélyben töltött idő jelentősen bolondját járatja az emberrel. Ugyanis, már alkonyodott. Összeraktam a tábortűzhöz való fát és tüzet gyújtottam. Egy számnyi bulvár újság remek gyújtóst adott. Addig telefonomat bekapcsoltam és láttam, hogy tényleg nincsen térerő. Megpróbáltam rádiót benyomni, hogy meghallgassam a híreket. Egy híradást sikerült kifognom. Mialatt megsütöttem némi csomagolt húst, addig hallgathattam a porhintést. Remek. Kikapcsoltam a rádiót és beraktam valami zenét. Ha az öreg nem fog segíteni, akkor magamtól jövök rá a koncentrációm kiélezésére. Lassan ettem és közben kibogarásztam magamban a dolgok nyitját. Talán van egy mód, hogy féken tartsam magam. Kinyomtam a zenét és az Ochako által adott tableten olvastam el az eddig készített jegyzeteit. Tettem pár hasábot a tűzre és folyamatosan kerestem a sorok között a megoldást. Megvan! Az egyik oldalon megtaláltam! Meditáció! Ha minden nap meditálok, akkor helyén tudom kezelni az elmémet. Reggel neki is állok. Viszont, most le kéne fürödnöm. A közelbe kell lennie egy kútnak. Odamentem és merítettem egy nagy adag vizet, hogy a tűz tetejére rakjam melegedni. Amíg fel nem forrt, addig néztem még mik vannak rajta. Egy videó volt a gallériába, ami nem egy film volt. Nem tulajdonítottam nagy figyelmet. Meg aztán, nem szép dolog lenne megnézni. Visszatettem a sátramba és inkább megmosakodtam.

Akár hiszitek, akár nem, van valami megmagyarázhatatlan ezzel a hellyel kapcsolatban. Amennyire üres ebben a sötétségben, annyira érzem itt a nyugvó erőt. Urahara nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy ez a hely a Hokuto Shinken használok edzőhelye. Én is itt lehetek erősebb harcos, ha a szándékaim is azok.