Éppen indultam volna a küzdőtérre, mikor valaki a sarkon befordulva elém állt. Endeavor volt az.
- Basszus! – kiáltottam fel meglepődésemben és visszább léptem egy lépést.
- Láttam az előző meccsedet. Noha nem tudom, milyen Quirk birtokában vagy, jobb, ha egy dolgot tudsz. All Might felülmúlása az én fiam feladata. Az összecsapásotokra viszont kíváncsi leszek. – mondta teljesen hideg hangnemben Endeavor. – Bocsáss meg, csak ennyit akartam mondani.
Pár lépés után megszólaltam.
- Én nem All Might vagyok, sem pedig az utódja.
- Ez…
- Nyilvánvaló, mi? Ahogyan az is, hogy Todoroki nem a játékszered.
Ezzel a mondattal tovább mentem. Magamban egy új célt határoztam meg. Nem feltétlenül a győzelmet akarok aratni. Egy cél lebeg a szemem előtt. Felnyitni Todoroki szemét a sötétségből, ahogyan Gaara mondta.

Az arénába belépve Todoroki már várt engem. Megropogtattam az ujjaim és bemelegítettem. Present Mic sem tudott semmit megszólalni és Todoroki is megvárta a bemelegítés végét. Csak utána kezdődött el a meccs. Todoroki azonnal támadt, én ösztönből használtam a Tenha Kassatsu-t, ami lényegében a jégoszlopban alagutat csinált nekem. Azonnal felé futottam és próbáltam az izom szaggatót bevetni. Ám félúton ismét jéggel támadott, amire újabb sugarat lőttem. Legbelül éreztem, hogy a technika rengeteg erőt vett el tőlem, de nem érdekelt ezen a ponton. A harmadik jégtámadást meg sem vártam, hanem a kezét elkapva rúgtam meg a megfelelő ponton. Bevált a terv, mégha a lábamat felsértette a jég. (Legalább nem tört el. – R) Igaz. Todoroki már a kezét nem tudta használni. A lábával próbált meg jégtüskéket felém küldeni, ám elugrottam előle.
- Tudod, szánalmas a hozzáállásod! Mindenki beleadja ebbe a versenybe a 100%-ot, de te itt hisztizel azzal a kifogással élve, hogy nem akarod, a tűzet használni, mert az apád leszel!
- Lefizetett, mi?!- kérdezte ingerülten Todoroki.
- Frászt! Nem miatta mondom ezt, hanem miattad!
- NE SZÓRAKOZZ!!
Todoroki teljesen kikelt magából. A jégen rohanva akart nekem rontani, ám én egyetlen ütéssel majdnem kiröpítettem a ringből. Csak az egyik kósza jégoszlop megállította.
- Nem tudom, hogy milyen lehet egy ilyen apa mellet felnőni, de egy valamit biztosan tudok. Ha nem fejezed be az ostoba álmodozást és maradsz a vaksötétben, akkor soha nem leszel hős! Nem leszel olyan, mint az apád, míg a szíved a helyén van! Hallgass rám!
Láthatólag a beszédem nem nyitotta fel a szemét, pedig a győzelméről van szó. Ismételtem nekem rontott, de ezzel azt érte el, hogy lássam a gyenge pontját. A testének jobb oldala szinte lefagyott és nem tud gyorsan mozogni. Ezt demonstrálva, ismételten hasba vágtam, ami elrepítette, ám a kezével jeget tudott maga mögé csinálni, hogy ismét ne essen ki az arénából. Igaz, visszanyerte a karját, de kifogyott a szufla belőle. Meg fogom nyerni, ha így folytatja. Viszont, most más célok vezéreltek.
- Idefigyelj! Én is gyűlölöm az apádat! De tudod, mit gyűlölök jobban még nála is?! AZ AKARAT GYENGE EMBEREKET! ÉBREDJ FEL ÉS LÉGY ÖNMAGAD! APÁD NEM VEHETI EL AZ AKARATODAT!
Reméltem az üvöltés felébreszti végre a hisztiből és a fény felé, az igaz hős útja felé vezeti a mondatom.

Láthatólag működött a módszer. Teste jobb oldala olvadni kezdett, míg a bal kezéből lángok csaptak fel. Erről beszélek! Már csak taktikát kell ellene készítenem és a győzelem az enyém, mégha arra halovány esélyeim vannak. Az egyetlen lehetőség, hogy a két kezén lévő hajlatokba döfjek. Ott van egy pont, amit ha eltalálok, akkor nem tudja a kezét rendesen mozgatni és akkor búcsút mondhat a tűznek és a jégnek egyaránt. Jelenlegi erő kapacitásom megengedi a Dragon Breath technikát, de csak egy percem van. Onnantól viszont nincs visszaút. Nagy levegőt vettem és kikapcsoltam az agyam izom gátlását, ezáltal izmom kétszeresére duzzadt. Azonnal rohamot indítottam, amire jókora tűzet kaptam, ráadásképp telibe. Nem érdekelt a fájdalom és az sem, hogy a testemről ég le a hús, annyira tengett bennem az adrenalin. Kitörtem a lángokból és mindkét hajlatra céloztam. Sikerrel találtam el őket, ám ennek újabb tűz lett az ajándéka. A földre estem. Elszúrtam és kis híján belehaltam. De felnyitottam a szemét. Lassan felemeltem az egyik kezem, felé mutatva félig megégett hüvelykujjamat. Végül teljes sötétség.

A gyengélkedőn tértem magamhoz. Recovery Girl éppen befejezte a puszit. Még mindig érzem az orromban az égett hús szagát.
- Látom, magadhoz tértél, Midoriya. – köszöntött Recovery Girl folytatta tovább a puszit. Elbuktam a mérkőzést, de legalább sikerült Todoroki szemének a felnyitása. (Az nem gáz, hogy elbuktad. Ritka pillanat ugyan, de abba gondolj bele, hogy Ash se nyert még egy bajnokságot sem. – R.) Ott a pont. És ő még röhejes okból is kikapott. Felkeltem az ágyból és megnéztem magam. A ruhám teljesen leégett és a mellemen még mindig voltak égésnyomok, amik lassan gyógyultak be.
- Immáron másodjára érzem úgy magam, mint egy grillcsirke a sütőben. – mondtam nevetve.
- Nem is csoda. – mondta egy ismerős hang, amiben felismertem Todorokit. – A lángok után csoda, hogy még élsz. Bár, mostmár értem, mire akarsz kilyukadni. De miért akarod annyira, hogy használjam apám erejét?
- Ahogy mondtam, én a nulláról kezdtem. És ha van valami, amit nem szeretek, legyen szó versenyről, vagy bármi másról, az, hogyha nem adsz bele mindent. Vagy csináld, vagy el se kezd. És te attól, hogy apád erejét használod, attól még az maradsz, aki azelőtt is voltál. Hidd el, többre viszed már most, mint az öreged. – fejtettem ki a véleményem.
- Te viszont nem fogod többre vinni, ha még párszor kiteszed magad efféle veszélynek. Ha legközelebb önkényesen mész bele így a veszélybe, akkor nem foglak meggyógyítani. – mondta Recovery Girl, miután meggyógyított. Felkeltem és megköszöntem az ápolást. Kimentem az orvosiból és a lelátó felé indultam el.

A meglepetés itt vágott tarkón. Endeavort láttam a sarkon és nem ez a legdurvább. Gaara is ott volt mellette.
- Mit akarsz? – kérdezte hidegen Endeavor. Éreztem, hogy Gaara a tűrés határán van.
- Halottam, hogy miket susmorogtál, mikor a fiad használta az erejét. Hánynom kell az ilyen alávaló apáktól. Ezek már embernek se mondhatók el. – mondta érzéketlenül Gaara.
- És mégis mi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok a családban? – kérdezte gúnyosan és még jobban fellángolt, hogy érzékeltesse, hogy semmi beleszólnivalója nincs a dolgában. Ám, hirtelen kialudt a láng és csak apró tűz volt ott. Éreztem, hogy miért. Homokszemcsék. Endeavor tüze nem kap levegőt.
- Az apám ugyanolyan volt, mint te. Szörnyeteget akart csinálni a fiából, hogy fegyver lehessen egy céltalan háborúban. Annyira gyűlöltem, hogy darabokra téptem. Most, hogy rád nézek, csak egyetlen dolgot tennék a legszívesebben. Összepréselnélek a homokkal, hogy a véreddel erősebb legyek. – utolsó mondatát olyan kegyetlen vérszomjjal mondta, hogy abba én is beleborzongtam. (Most tényleg arra készül, hogy megszegje az íratlan törvényt az univerzumok között? – R.) Szerintem igen. Gaara meg tervezi megölni Endeavort. (Tudtam, hogy utálni fogja Todoroki apját, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire messze elmegy. – R.) Én sem. Megjött két V.I.P. vendég is. Naruto és Kinniku Suguru. Azonnal lefogták Gaarat.
- Most hagyd abba! Ennyit nem ér az egész! – kiáltotta Naruto Gaaranak. Suguru csak némán állt Gaara és Endeavor közé. Érezhetően nyugodtak a kedélyek. Ám Gaara nem hagyta szó nélkül a dolgot.
- Mázlid van, te féreg. Viszont, ha egyetlen rossz szót is hallok bárkitől, hogy ott folytatod, ahol abbahagytad, akkor már nem fogod ilyen könnyen megúszni. – Ezzel a mondattal sarkon fordult és lelépett. Endeavor arcáról, a riadtság nem tűnt el egyhamar.
Nem tudtam hova tenni a dolgot, ezért vártam egy kicsit és úgy mentem vissza a lelátóhoz.

Magamban örültem, hogy Todorokinak felnyílt a szeme, de magamban annak is hálát adhattam, hogy az arénán kívül nem történt vérfürdő és semmit érő brutalitás.