Lerendeztem gyorsan az ebédet. Lényegében, csak befaltam és kimentem egy füves részre, ahol nyugalmat találhatok. Még mindig Todoroki története járt a fejemben. Eddig nem említettem, de elgondolkodtam azon, ha gonosz lennék ebben a sztoriban, akkor bőven meglenne a háttér történetem hozzá és a motivációm. De Todoroki… bőven túltenne rajtam.

Ekkor valaki kizökkentett a nyugalmamból. Egy vörös hajú férfi szólított meg eléggé érzéketlennek tűnő hangon.
- Elnézést kérek, de merre van a V.I.P. Részleg?
Felnéztem és az általa mutatott térképen megmutattam a részleget. Fél szemmel a külsejére is ránéztem. A furcsa ruha egy dolog, de a hátán lévő óriás lopótök és a karikás szemek abszolút kiütnek a képből. Ekkor ismertem fel: Gaara, a hatodik Kazekage.
- Köszönöm. – mondta mosolyogva. – Látom, felismertél.
- Igen, bár fura, hogy más animék vezetői is figyelik a Fesztivált.
- Meghívást kaptam rá az akadémia igazgatójától. Látom, valami gyötör. Segíthetek benne?
Ismertem valamennyire az ő történetét, ergo nála jobban senki sem fogja megérteni a szituációt. Elmeséltem úgy, hogy nem említettem neveket. Gaara leült mellém és végighallgatott. Mikor befejeztem, megszólalt.
- Más anime, mégis, semmi változás. Az életemet mondtad el dióhéjban. Akárkiről is beszéltél, az ő szeme csak a sötétséget látja. Rossz emlékek garmadája érzéketlenné tette. Egyetlen egy megoldás erre a problémára: Fényt kell hozni az életébe. Reményt és lehetőséget egy jobb jövőre. Ahogy látom, te erre képes lehetsz.
- Honnan veszed? – kérdeztem kérdő tekintettel.
- Azért, mert te vagy a Zöld Naruto.
- Hagyjuk már ezt a hülye megnevezést. – mondtam abszolút nem tetsző hangnemben és csináltam egy laza facepalmot. – Egy rahedli hozzám hasonló shonen főhős van. Miért éppen ezt aggatták rám?
- Csak vicceltem. A valós válasz, hogy látom rajtad, hogy te is átestél ezen a sötétségen és biztos voltak olyan emberek, akik segítettek neked. Most rajtad a sor.
Mondta Gaara mosolyogva, noha a hangszintje nem változott. Felállt.
- Köszönöm a segítséget. – mondtam hálálkodva.
- Szívesen. Szia. – mondta és elindult a stadion fele. Magamban egyetértettem Gaaraval. Engem is kirángattak a sötétségből. Ideje volt nekem is a fény felé vezetni Todorokit.

Bementem a stadionba. Vagyis, be akartam menni, ám valaki az utamat állta. Egy nagydarab, izmos lángokban úszó férfi állt előttem. Endeavor volt az.
- Láttam az eddigi eredményeidet. Le vagyok nyűgözve. – mondta eléggé kemény hangon. Hirtelen ökölbe szorult a kezem. Már most azon töprengtem, hogy nekitámadok, és ementáli sajtot csinálok a testéből. Viszont, nem lenne bölcs dolog.
- Köszönöm. – mondtam tömören.
- Arra kérlek, hogyha a fiam ellen harcolsz, akkor adj bele mindent. Csak akkor hajlandó használni a bal oldalának a tehetségét.
Hallgattam. Meg lett volna a válaszom, de akkor meg elég nyilvánvaló lenne, hogy tudok a tetteiről. Endeavor kis szünet után folytatta.
- A fiam bolond módon lázad ellenem. Pedig az ereje már most kenterbe veri All Mightot és ő lesz az igazi hős.
- Mondja, aminek akarja, de az első számú hőst nem a Quirkje teszi azzá, ami. Hanem a példamutatás és motiváció! Ami a kérést illteti…
Ekkor All Might érkezett meg.
- Endeavor! Régi cimborám! Nincs kedved meginni egy teát?
- Nincs. – mondta Endeavor megvetően és indulni készült, mikor All Might elé ugrott.
- Ugyan már! Tíz éve nem beszéltünk! Azért egy kollégát nem így kell viszontlátni, hogy ellököd.
- Már viszontláttuk egymást. Hagyj békén. – mondta Endeavor és lelépett. Nem állta az útját immáron senki. All Might felém fordult.
- Midoriya, fiam! Jól vagy? – kérdezte tőlem szokásos mosolyával.
- Igen. Köszönöm kérdésed. Ha nem bánod, visszamegyek a stadionba.
- Persze. Csak egy tanácsot fogadj meg tőlem. – mondta és vállamra tette kezét. – Tégy úgy, ahogy a szíved diktál.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem.
- Látom az arcodon, hogy valami belülről őröl téged. Ahhoz adtam tanácsot. Most menj és szárnyalj, ahogy eddig is tetted!
Felmutatta hüvelykujját. Én vigyorogva viszonoztam. Jól estek a szavai.

Az arénába léptem és láttam, hogy Minetáék valami eszelős hülyeséget csináltak. Az osztályunkból minden lánynak bemesélhették, hogy szükségünk van pompon lányokra. Mert mindenki egyenruhában ujjongott nekünk.
- Mi ez a kemény fanservice?! Lassan átmegyünk ecchibe?! – kérdezte Present Mic a lelátóról. Ez bőven elég jelzés volt a többieknek a ruhaváltásra. Egyedül Torunak tetszett, bár a részéről tökmindegy volt, hiszen neki nem látható semmi, akármennyire kevés helyet takart a top és a miniszoknya. Végül, az ebédszünet letelt és Midnight jelezte, hogy gyűljünk elé.
- És most, kezdődik a Top 16 sorsolás! Aki ki szeretne lépni, az most szóljon!
Az osztálytársunk, Oijiro jelentkezett.
- Én fel szeretném adni!
- Komolyan mondod? – kérdeztem tőle. – Itt a remek alkalom, hogy bizonyíts a nagyok előtt.
- Tudom. – mondta Oijiro. – Csak a lovas harcból nem emlékszek semmire. És ha eddig nem adtam bele 100%-ot, akkor nincs keresnivalóm itt.
Mi? Ez csak valakinek a Quirkja lehet. Körbenéztem, mire felfigyeltem, hogy egy lilás hajú gyerek elfordítja tekintetét. Továbbá, egy Shoda Nirengeki nevű B osztályos évfolyamtársunk is visszalépett, ugyanebből az indokból. A büszkeségüket félretéve jelentkeztek mindketten. Le a kalappal előttük és Midnight is le volt nyűgözve. Igaz, most az ötödik helyről két embert hoztak fel az ötödik helyről származó Tetsutetsu csapatból, a csapatkapitányt és Shiozakit, egy zöldhajú lányt, érdekes frizurával. Végül, a sorsolás is megtörtént. Ellenem Shinso lett kisorsolva. És alig tudtam reagálni, mikor a megnevezett megszólalt mögöttem.
- Szóval ellenem kerültél. – mondta magabiztosan. – Ez király lesz. Alig várom.
- É... – nem tudtam megszólalni, mert Eijiro a farkával (Nem buzin. A Quirkja miatt van egy majom farka. – R.) befogta a szám.
- Ne válaszolj neki. - súgta halkan, majd arrébb ment. Miért? Talán ő a felelős az emlékezett kiesés kapcsán? Volt ám két más furcsa vagy mondjam bizarr dolog. Az egyik, hogy utána lehet Todorokival fogok megmérkőzni. A másik, hogy Ochako Bakugo ellen fog harcolni. Sajnáltam szegényt, hogy egy ilyen felfuvalkodott hólyaggal kell megküzdenie. Pláne, hogy Bakugo hírből nem ismeri a könyörületet.

Viszont, egy ideig félretettük a tornát és elkezdték a kiesettek vigaszdíját, a Szórakoztató játékokat. Nekem ehhez semmi hangulatom nem volt, ezért egy nyugodtabb helyre vonultam, hogy bemelegítsek. Az első meccs az enyém. Épp az ütésekre melegítettem be, mikor All Might hárította az egyik ütést és feltette másik kezét, hogy kvázi célokat adjon a további ütéseknek. Soroztam a kezeket és kitértem előle, amikor támadott.
- Nem rossz, Midoriya, fiam. Látom, hogy elég jól használod a Hokuto Shinkent. Urahara büszke lenne rád.
- Köszönöm. Még nem tökéletes, de igyekszem bepótolni a lemaradást.

Így telt el egy óra, mikor Present Mic megszólalt, hogy kezdhetjük a Top 16 mérkőzéseit. A szabályok egyszerűek voltak. Aki kilép az arénából, feladja, eszméletét veszti, az kiesett. Nincs időkorlát és más speciális marhaság sem.
- Az első mérkőzés! Izuku Midoriya Hitoshi Shinso ellen!
Magabiztosan léptem be az arénába, készen állva a küzdelemre. Mindent megteszek a győzelemért, hogy Todoroki ellen harcolhassak!