A futóversenyen első helyet zárni elég dicséretes eredmény. Ám, ha Tournament Arc első számában történik, akkor irtó nehézzé teszi az életed a bennmaradásért. Tapasztalatból mondom! Elég, ha annyit mondok, hogy második évad negyedik rész.

A dolgok ott kezdődtek örömmámorból pokollá válni, amikor már mindenki összegyűlt a stadionban és Midnight felvázolta a szabályokat a következő versenyhez.
- A következő játék már a Top 16-ba való jutásért lesz. Egy ismert játék, a lovas verseny újragondolása. Négyfős csapatok fognak egymás ellen versenyezni a pontokat érő fejpántért. A pontok nagyságát az előző versenyben szerzett helyezés fogja meghatározni. A verseny felkészülésére 15 percetek van és ugyanennyi idő lesz magára a versenyre. Ám mielőtt elkezdődne a csapat és stratégiaépítés, elmondom, hogy az első tíz helyzést elérők lesznek a csapatkapitányok. Továbbá, íme, a pontszámok!
A kijelzőn mutatták meg a pontszámokat. Az enyém volt a legmagasabb, tízmillió ponttal, a második csak fél millió pont volt. WTF? Ez most komoly?! Kohei honnét tanult meg számolni? Oké, hogy fair play, de ez már direkt szívatás ellenem. Midnight időközben elindította a stoppert a stratégia építés okán. Azonnal cselekednem kellet. Csak nem volt kihez fordulnom, mert még a saját osztályom is elfordult előlem. Így csak a maradék maradt. Volt reménysugaram, mégha halovány is. Ochako jött oda hozzám.
- Ha kell csapattárs, akkor itt vagyok.
- Biztos? Mert, ahogy látom, nem sokan osztják a te véleményed, hogy velem lenni jó ötlet lenne…
- Fenébe a véleményükkel! Egy csapat vagyunk az első évad óta.
Ez a kijelentése megdobogtatta a szívem. Ez az igazi összetartás. Ám egy ismeretlen nő a hátunk mögött duruzsolta felém:
- Kiközösítettek? Nem baj, mert én segítek neked. És a bébijeim is veled vanak!
Odafordultam és láttam, hogy az a csaj az, aki Pókembereset játszott az akadály pályán. Szemével minket pásztázott.
- Örülök, hogy így gondolod. Hogy is hívnak? – kérdeztem mosolyogva.
- Hatsume Mei. És ők itt a bébijeim!
Mondta örömmámorba és letette a táskáját, amibe erőkesztyűtől kezdve Jetpackig bezárólag minden volt.
- Ezek a legkiválóbb minőségű kütyük, amiket kaphatsz a támogató osztálytól. – mondta totál lelkesen. Én akkor kételkedtem ebben a mondatban, mikor megláttam a bakancson a „Made In China” feliratot és a kesztyűn a „Property of Marvel” felirat díszelgett Reméltem, hogy csak poénból volt ráírva. Nekem odaadta a Jetpacket. Kezdett összeállni a kép. Már csak egy középtávos védőre volt szükségem. De ki lehet az? MEGVAN! Fumikage Tokoyami. A benne lévő árnyalak remek Quirk középtávolságra. A szerencse is nekem kedvezett, mert szívesen csatlakozott hozzám. A teljes terv készen állt. Ochako rajtam kívül mindenkit súlytalanná tett, így nem kellet az össztömeg miatt aggódni landoláskor. Nála voltak a Jet bakancsok is, ami szintúgy súlytalan lett. Tokoyami volt a védő erő a csapatban, míg Mei a tarkalék olajra lépésben segédkezett. Én, mint a huszár, vagy a franc tudja, hogy hívják, osztottam a parancsokat. A fejpántom volt a legnagyobb kincs. Ha véletlenül elveszítjük, akkor a terv is dugába dőlt. Felvettük a formációt és a startjelzésre vártunk. 5…..4…..3…..2……1….START!

A jelző megszólalt és elkezdődött a Battle Royale játék a tovább maradásért. Szinte mindenki engem pécézett ki. Azonnal reagálnom kellet.
- Kezdjük meg az olajos angolna a jégen hadműveletet! – mondtam mindenkinek. Lényegében kilőttem a Jetpackkel, Ochako meg a Jetbakancsokat lőtte ki. Olyan magasra lőttünk ki. hogy senki sem tudott minket utolérni. Kacchan megpróbált a levegőből kiszedni, de Tokoyami árnylénye azonnal megtagadta a fejpánthoz való hozzáférést. Landoláskor ismét támadás alatt voltunk. A Jetbakancsot valami leragasztotta a földhöz. Lenéztem. Ezek Mineta ragasztó golyói voltak. Felnézve azonnal láttam, hogy felém rohamoznak, de Mezo Shoji osztálytársunk kvázi élő tankként védte őket. Ismét fel kellet repülnünk, ami sikerült is, de a bakancs tropára ment. Fenébe, félidő volt és már vesztettünk a manőverezési képességünkből. Mint a szárnyát vesztett madár. Felnéztem a kijelzőre és mást is észrevettem. Majdnem minden osztálytársunknak 0 pontja volt. A közelbe vettem észre Kacchant és egy szőke hajú srácot, akik farkasszemet néztek egymással. Felismertem az évfolyamtársunkat. Neito volt a neve.
- Milyen érzés, hogy ki fogsz esni? Van annyira rossz, mint egy Quirk nélküli ember mentett meg? – nevetett hangosan a mondatán Neito. – Remek ötlet volt titeket előre engedni, hogy lássuk, kinek mi a képessége. És tőled, te nagyszájú olyan egyszerű volt elvenni a fejpántot, mintha egy gyerektől lopnál cukorkát.
Ez sem tudja, hogy kivel kekeckedik.
- Ezért elkaplak, letépem a bőrt a fejedről, belehugyozok, visszahúzom a bőrt a fejedre és addig csapkodlak, míg hugyot nem fogsz könnyezni, TE ALJADÉK!
Nem élvezhettem a csatájukat, mert rögtön négy csapat támadt rám. Ebből Todoroki csapata maradt fent, mert a többit előbb Kaminari lesokkolta, majd Todoroki lefagyasztotta. Mi még épp bőrrel megúsztuk. Ám a Jetpack is tropára ment.
- A Bébijeim! A tökéletes gépeim! – kiáltott fel nyavalygós hangszínben Mei.
- Francokat tökéletes! A kínai piacról hozott szarjaid miatt most nagy kulimázban vagyunk! – vágtam vissza. – Mindenki, baloldalra való eltéréshez készüljetek!
Okkal mondtam ezt. Todoroki jobb oldala irányítja a jeget, míg a bal oldaláról a franc se tudja, mert azt sose használja. A terv láthatólag bevált, mert Todoroki csapata nem támadott. Ám ez csak olcsó látszat, mert Iida azonnal kilőtt. Éppenhogy kikerültük, ám megtörtént a baj. Elvették a fejpántomat. A tíz millió nélkül meg buktuk a versenyt.
- Srácok! Offenzív taktikát kell használnunk! Csak egyszer van esélyünk! – mondtam ki az igazat.
- Az nem fog menni. Az árnyam eléggé gyenge a napfényben. – jelentette ki Tokoyami. Számomra nem volt gáz.
- Mindenki, Todoroki bal oldala felé roham!
A parancsot mindenki azonnal lereagálta és úgy rohamoztuk meg őket. Szerencsére, Iida meg se tudott mozdulni. Ránéztem a leszedendő célpontokra. Láttam, hogy a számok befele voltak fordítva. Én viszont nem ettem méteres spárgát és sejtettem, hogy legfelülre rakták. Kezemmel ellöktem a bal kezét. Ekkor láttam, hogy mire képes, mégha csak egy fél másodpercre is. Aha! Sejthettem volna. Dicsőségesen felemeltük a fejpántot, ami az….EGY PONTOS?! Kb. olyan átvertnek éreztem magam, mint a turista, aki azt hitte, hogy a medve előtt tanácsos halottnak tetetnie magát. (Csak a medve pont nekrofil volt. – R) Körülbelül. Az utolsó tíz másodpercben már nem érdekelt semmi és kilőttem Torodoki felé, hogy egy újabb fejpántot vegyek el. Kacchan is torpedóként célozta be Todorokit. Csak egy kicsit tovább….

Megszólalt a jelző síp, hogy vége a versenynek! Picsába! Elbuktuk. A földön landoltam, de szinte azonnal felálltam. Nem éreztem semmit. A csapattársaimat is elbuktattam és ez volt a legdurvább. Ochako megfogta a vállamat és Tokoyami felé mutatott. Ekkor kerültem lentről felfele. Ugyanis, egy elég magas pontszámot érő fejpánt volt nála.
- Szép munka volt. – ismertem el mosolyogva.
- Semmiség. Inkább én tartozok köszönettel. A támadásod alatt kihasználtam az alkalmat és a leggyengébb láncszemtől elvettem a fejpántját. Összeszámolva, bekerültünk a Top 16-ba. – mondta Tokoyami.
Midnight összegezte a stadionba lévőknek a végeredmény.
- Ez a négy csapat fog továbbjutni a Top 16-ba. A Todoroki csapat, a Bakugo csapat, a Shinso csapat és végül a Midoriya csapat! A vesztesekre a fájdalomdíjért menő játék fog következni, a győztesek addig felkészülhetnek arra, ami a Sport Fesztivál sava-borsa: Egy az egy elleni küzdelmek! Azelőtt persze tartunk egyórás ebédszünetet.

A közönség ujjongott. Egyszercsak egy kéz fogta meg a vállamat. Todoroki volt az.
- Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte.
Bólintottam, majd kimentünk az arénából. Egyelőre a kutyát sem foglalkoztatta, hogy hová tartunk. Az egyik használaton kívüli bejárathoz mentünk. Todoroki meg sem szólalt.
- Azt mondtad, hogy beszélni akarsz, erre meg itt hallgatsz. Én inkább megyek kajál……
- Furcsa, hogy nincsen Quirkod, mégis olyan ütemet diktálsz, amit még a hozzám hasonló évfolyam elsőket is rendre megszorítasz. Áruld el nekem, az igazat mondod magaddal kapcsolatban?
Na ne, már ő is kezdi? Nagy levegőt vettem és eldaráltam azt, amit ott is hallott.
- Nincsen Quirkom, csak egy harcművészetet űzök, amivel az emberi fizikum határát feszegeti. Viszont, én is kérdezek valamit. A próba során láttam, hogy a másik oldaladat akarod használni. Miért nem tetted?
Erre mindig is kíváncsi voltam. Viszont éreztem Todoroki hangjában azt az erős fagy és düh keverékét.
- Ismered az összeházasítás programot?
- Nem. – válaszoltam elborzadva. Egyszer olvastam róla, de nem akartam elhinni.
- Egy speciális dolog, aminek az a lényege, hogy a két különböző képességű házastársak gyermekeként sokkal erősebb hős szülessen. Ez felrúgja az etikát és mocskos állatok szintjére húzza le az emberi értékeket.
- Igen. Egy szinten van a sertések hibridizációjához az élelmiszeriparban.
- Eltaláltad. Apám, Endeavor rajongott az ötletért, hogy az utódja mindenképp nagyobb legyen, mint All Might.- mondta fagyosan.
- Endeavor a második legnagyobb hős, jól emlékszek?
- Amennyire nagy hős, a magánéletében egy hidegvérű féreg. Anyámat lényegében megvette és kínozta. Gyerekoromban anyám szinte mindig sírt. Ezt a sebet is neki köszönhetem. „A bal oldalad mocskos.” Ezt mondta és leöntött forró vízzel. Annyira eszét vette a fizikai és lelki erőszak, hogy…
Todoroki itt elhallgatott. Szinte éreztem, hogy majd szétrobban a dühtől. Megértem. Ezért a sztoriért anno Kohei halálos fenyegetéseket kapott Twitter fiókjára. Egy idő után ismét megszólalt.
- Megesküdtem, mielőtt az akadémiába léptem, hogy soha nem használom a másik oldalamat. Nem leszek ennek a féregnek a játékszere.

Ezzel a mondattal megfordult és elment. Én ottmaradtam és a döbbenetet az arcomról semmi nem tudta lemosni. Szinte zombiként mentem el ebédelni. Fejemben még mindig Todoroki szavai visszhangoztak.