2019. február 05. 11:17 - Ragnafan1992

My Hero Academia: Star Knight Deku. 1.Fejezet: Egy új hős születik

A nap lassan ment le, jelezve, hogy nemsoká sötétedik. Egy elhagyatott játszótér kellős közepén, az egyetlen álló hintán, amit a vandálok nem vertek szét, egy kis srác ült. Zöld haját lebegtette a szél, de ő ebből nem érzékelt semmit. Még mindig fejében hangoztak azok a mondatok, amiket példaképe mondott. „Képességek nélkül nem lehetsz hős!” Miért vele cseszik ki az élet ennyire? Miért jelölt ki olyan lehetetlen, elképzelhetetlen utat... 

Na jó, itt álljunk le! Nem elég, hogy a narrátor egy újonc, de az, hogy ennyire random és nonszensz szöveget kapjon?! Áh, látszólag nekem kell kezembe vennem a dolgokat. Akkor, kedves olvasó, vágjunk is bele. Hogy ki az a srác, aki a hintán magába van roskadva? Én volnék, Midoriya Izuku. Hogy értsétek, hogy anno miért voltam kétségbe esve, elmesélem történetem. Utazzunk vissza az időbe, hogy megértsük az akkori változásokat.

NEM! Ne annyira vissza! Fenébe! Jajj, mennyire édes kisgyerek voltam akkor! Mindig elmosolyodok, ahogy látom magamat gyerekként. Szóval ugorjunk előre oda, ahová én akarom!

Na igen, akik ismernek, biztosan látták, hogy imádtam All Mightot, a legendás hőst és a béke megtestesítőjét. Én is olyan akartam lenni, mint ő. És a sors úgy hozta, hogy találkoztam is vele. Csak amikor feltettem a kérdést, hogy lehetek-e hős úgy, hogy nincs szuperképességem, akkor kaptam a hideg zuhanyt a pofámba! „Nem lehetsz szuperhős Quirk nélkül!” És visszatértünk a jelenbe. Hogy rövid voltam? Mit vártál? Most komolyan, csak azok olvassák el ezt a művet, akik azt is tudják, hogy mit ettem a harmadik évad akárhanyadik részében, szóval felesleges a bagólesőmet járatni. Inkább folytassuk, ahonnét az a fatökű narrátor kezdte el. Hazafele menve, mintha egy gép lettem volna. Nem éreztem és nem is gondolkodtam. Megcsörrent a telefonom. Anyám írt. Azt kérte, hogy vegyek pár dolgot a közértben. Sóhajtva vettem tudomásul és kerülőt téve mentem arra. Ám, utamat egy ismerős, de kellemetlen meglepetés várta.

Bakugo Katsuki, vagyis Kacchan. Egy igazi tirpák, ha engem kérdeztek. Mondjuk, van mire, elvégre, abszolút éltanuló volt. És emellet neki volt képessége. Ez a két párosítás annyira nem kellemes a részemről. Most sem hagyott békén.
- Mi van, vesztes? Hallom, hogy te is a U.A.V. Akadémiára jelentkeztél? Hogy akar egy ilyen kis porba fingó képességek nélkül jelentkezni oda, ahova csak hősök jelentkezhetnek?
Kezdtem unni a szokásos dumáját. Egy hónapja kekeckedik velem és úgy használ, mint egy foci labdát. És még van annyira jószívű, hogy két barátját is hozta, csak azért, hogy röhöghessenek rajtam. A hangulatom miatt valahol itt szakadt el a cérna.
- Takarodj előlem! Bűzlesz!
- Mit merészelsz mondani?- kérdezte Bakugo sistergő szemekkel.
- Oh, bocsánat, Kacchan! Csak azt mondtam, hogyha az orrom könnyezne, már rég túl lenne a Titanicon.
Két társa elképedve nézett rám. Végül elnevették magukat. Bakugo fortyogott az indulattól és nyakamat megragadva falhoz vágott.
- Vigyázz a szádra, te kis tetű. Mert ha nem, akkor találkozni fogsz az alkotóddal?
- Kivel? Koheiel? Yamashitaval? Vagy azzal a Ragna nevezetűvel, aki alkotja jelenleg ezt a szart?

Bakugo nem tudott erre mit lépni szóban, így maradt a régi módszereinél. Kezével elkezdte a szokásos durrogtatást, amit előszeretettel használ akkor, ha a szavaihoz fenyítést is akar használni.
- Jobb, ha lemondasz az álmodról, te gyökér! Mert ha nem és meglátlak az akadémia területén, akkor olyat kapsz, amit nem vágsz zsebre. Megértetted?
Ekkor pattant el az agyam.
- Idefigyelj, Szőke Herceg! Engem te csak ne utasítgassál, mert nálad is nagyobb hős leszek. Játszhatod a nagylegényt és a keményet, de engem nem tántoríthatsz el attól a céltól, hogy….
Gyanítom, hogy a megnevezésre lett ennyire mérges, mert úgy vágott pofán, hogy a fogaim körmérkőzést játszottak a bennmaradásért, de elengedett.
- Nesze neked, te nagy hős!- mondta Bakugo, miközben a társai nevettek. Egyelőre elég volt nekik ennyi szórakozás gyanánt és leléptek. Én szabályosan untam már a szemétkedéseiket, de nem tudtam ellene tenni. Az osztályból senki nem védett meg, mert képességek nélkül születtem. De ekkor fogadtam meg magamban, hogy ha lehetőségem lesz rá, felkenem poszternek, amit meg eladok a fenébe. A fangörlök pénzéből meg meggazdagszok. Leporoltam magam és elmentem vásárolni. Ám a fizetésnél vettem észre, hogy az a piromán tetű benyúlta a pénzem. Szerencsére a boltos azt mondta, hogy ha kell, holnap kifizetem. Hálás voltam érte.

Tíz perc eseménytelen gyaloglás után hazaértem. Anyám aggódva ölelt át. Máskor a gondos ölelése felvidított, de most olyan üresnek éreztem magam. Leraktam a cuccaimat, majd kijelentettem, hogy fáradt vagyok és lefekszek. Anyám, névszerint Inko még mindig aggódott, de nem állta utamat. A szobámba érve fel se kapcsolva a villanyt befeküdtem az ágyamba. Zúgott a fejem a mai naptól. Nem feltétlenül All Might, a példaképem és Bakugo szemétkedése miatt. Akkor és abban a pillanatban fokozatosan beletörődtem abba a ténybe, hogy soha nem lehetek hős, mert az életemet Murphy írta és rendezte jelen helyzetben. Ismét elfogott az ideg és felálltam csak azért, hogy beleüssek a szekrénybe. A felső polcán minden füzetem, amit a hősök elemzésével töltöttem tele lavinaszerűen esett ki. Igen! Random dühroham kapott el, de ki hibáztatna? És ekkor jött az a momentum, ami másik cél fele terelt. Ugyanis, a füzetek alól kikerült egy képregény. Denevérember. Hogy miért így nevezem? Egyszerű: A DC mostanában előszeretettel pereskedik, ha az engedélye nélkül valahol feltűnne a nagy hősének a neve. Nem is ez a lényeg, hanem, amit éreztem. El kéne olvasnom. Hiszen, anyám vette nem sokkal All Might iránti rajongásom kezdetekor. A végére érve elgondolkodtam: Miért kéne Quirk (a szuperképesség itteni megnevezése.- R.) ahhoz, hogy szuperhős legyek? Baromság, hiszen bárkiből lehet hős, ha megvan benne az elhatározás, az akarat és a céljához való hűség. Csak valami extra kéne hozzá. De mi? Nem a bőrszerkó, az tuti, mert azzal egy farsangon felléphetsz vagy piros lámpás negyedben meg menő lehetsz, ahogyan a Hentai Kamen elején is volt a főhős anyja. Addig folytattam a magamban elmélkedést, amíg el nem nyomott az álom.

Reggel felébredtem és ekkor tudatosult bennem, hogy éhes vagyok. Szerencsére, anyám otthagyta a kaját a konyhában. Rendes tőle. Evés közben még mindig azon kattogott az agyam, hogy hogyan vitelezzem ki ezt a szuperképességek nélküli hős dolgot. Végül már ott tartottam, hogy rég megettem a gyudont, mégis tovább matatok az evőpálcikámmal. Látva, hogy már elfogyott, elraktam a maradékot. Felkaptam a motyót és a suliba indultam. Már azt vártam, hogy kint Bakugo fogad majd, hogy újfent kötözködjön velem. Ám, nem volt sehol a láthatáron. Hála Kaminak! Már elegem volt a pofájából. Félreértés ne essék, anno még barátságosabb volt velem, ám megelégelte, hogy folyton segítek neki. Ekkora felfuvalkodott hólyagot sem hordott hátán a Weekly Shonen Jump hasábjai. Vagy mégis? Ki tudja? A suliba érve Bakugot sehol nem láttam. Lebetegedett talán? Nem! Elfelejtettem, hogy ma tanítási szünet van, csak én lehettem akkora hatökör, hogy bejöttem. Megfordultam és elindultam a közeli plázába. Ám ekkor hatalmas robaj hallatszott. Megnéztem, mi folyik ott. Ekkor láttam, hogy a pláza romokban és lángokban áll. Az a nyálkás mocsok tette,akit All Might elfogott. Valószínű, hogy a beszéde alatt szökött meg. Itt voltak más hősök is, de csak egy helyben álltak, mint merev szerszám a lakodalomban. Csak annyit halottam: „Annál a szörnynél egy túsz van!” Túsz? Kicsoda? A tömegből nagy nehezen kiverekedve magam láttam meg. Bakugot kapta el. Nocsak, a szőke herceg bajban van.
Lelkem egyik fele azt mondta: Bontsak egy doboz kólát, azt élvezzem ezt a kiváló panorámát, ahogyan a pökhendi majmot elnyeli a massza. Viszont, másik oldalról motoszkált bennem az, hogy segíteni kell. Hiszen, egy igazi hős senkit nem hagy cserben és kivételeket sem tesz! Még akkor sem, ha Justin Biebert kell megmenteni, akármennyire is nagy a csábítás! Már csak az a kérdés, hogy hogyan? Körbenézésem során láttam meg egy poroltó készüléket. Noha tűzoltásra használják, a kijövő gáz a felülettel érintkezve fagyaszt. Őrült húzás volt? Igen, de éreztem: Mindent vagy semmit. A készüléket kioldottam és rohantam a monstrum felé.
- Nocsak!- a dög lazán felismert.- Itt a kis nyápic! Hol van a hősöd, mert neki bizony szüksége lesz rá!
- Ezt edd meg, ha tudod!- kiáltottam fel és az egész palackot oda fújtam, ahová Bakugot a nyálkájával akarta bezárni. Sikerült! Az a rész lefagyott. Itt volt a remek alkalom egy ütésre, amibe minden erőmet beleadtam. Noha széttört az a rész és Bakugo kiesett, az öklöm összes bütyke bevérzett ettől a csapástól. A lény is megérezhette.
- Te kis! Ezért megfizetsz!- mondta a lény hatalmas felhanggal.
- Nem, amíg itt vagyok!
Egy ismerős hang szólalt meg. All Might volt az, aki azonnal beszállt a buliba egy hatalmas ütéssel. Nem volt más teendőm, mint hátrább vinni ezt a szerencsecsomagot a balhéból.

Az események innentől fogva úgy mentek, mint forró kés a vajon. All Might elfogta a lényt, a hősök visszatartották a riportereket. Én meg egész egyszerűen fogtam magam és leléptem. Nem hiszem el, egy kis pihenőt akarok tartani, erre tessék. Magamban forrongtam egy ideig, amikor éreztem, hogy egy vaskoz kéz fogja meg a vállam. Erőm nem volt elkapni a kezét és lefejteni magamról.
- Állj meg, Midoriya, fiam!
- Valami gond van, All Might?- kérdeztem vissza.
- Bocsánatot szeretnék kérni. Figyeltem, amit csináltál és azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve. Sajnálom, hogy ennyire rideg választ kaptál tőlem, de ez az igazság. Viszont! Adhatok neked Quirkot. A One for Allt.
Ekkor szólaltam meg. Kedves volt tőle, hogy segíteni akart, de más céljaim voltak.
- Figyelj! Tiszteletben tartom a véleményed, de nem akarok Qurikot. Be akarom bizonyítani neked és az egész világnak, hogy lehet valaki hős képességek nélkül. Sőt, ehhez mérten fogadást akarok veled kötni.
All Might vigyora sem tudta elrejteni meglepődését. Nem szólt semmit, így folytattam.
- Az Akadémiára való beiratkozásig tíz hét van hátra. Ha a beiratkozásnál nem bukok meg, akkor körbe kell szaladnod az egész akadémia területét és csak tangában.
All Might ezen teljesen ledöbbent.
- Te aztán nem szórakozol, Midoriya fiú. És ha veszítesz? Ugyanezt csinálod meg?
- Nem! Én nagyobb áldozatot hozok. Lemondok az álmomról, hogy valaha hős legyek és közmunkás pozíciót fogok betölteni felnőttként. Még mielőtt panaszkodnál, vesd latba, hogy én többet veszítek, ha bukok. - mondtam halvány mosollyal.
All Might kis ideig töprengett. Végül, megszólalt, amikor a szemembe nézve látta a tüzet.
- Áll a fogadás. Viszont, megadok egy címet. Itt egy olyan ember lakik, aki valaha ugyanezt az álmát dédelgette és valóra váltotta. Viszont, annyit elárulok, hogy az edzését senki nem vitte végig, annyira kemény iramot diktált.

Megragadtam All Might kezét, ezzel jelezve, hogy benne vagyok. Egy régiség kereskedő névjegykártyáját kaptam meg. Végül ennek a fejezetnek mi a tanulsága? Kérdezitek teljes joggal. Voltaképpen egyszerű: A hős nem azt jelenti, hogy hősként kelsz fel, hősként mosol fogat, hősként eresztesz el egy sunyi, ám annál sokkal durvább szagú békegalambot a liftben! Hanem azt, hogy az adott pillanatban való cselekvés során is hőssé válhatsz. Hogy mi történik velem ezekután? A második fejezetben megtudjátok!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://animekesgames.blog.hu/api/trackback/id/tr598326466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása